Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám - SZEMLE - Pintér Lajos: „Romokban a halánték” (Nagy Gáspár: Halántékdob)
mi gondja? Egy éve’ ki van már heréivé. Aj’ szegény bulldog mennyire boldog! 13. A kutya-fülledt estben kutyavilág égbolton kutyául kiglancolva ragyog a Kutyacsillag Helye van ebben a sorozatban a szülőhelynek, a gyermekkori emlékek tárgyi dolgainak, kútföliratoknak, betlehemesdinek, különös ajándéknak; melyek impresszióként rebbennek fel a könyv lapjairól, hogy a költői összefogottságban, aránytartó kompozíciókban veretes tartalmakká tisztuljanak. Pákolitznak egyik legerősebb oldala ez az alkotói átlényegítés. Költészete ettől kap eléggé meg nem becsülhető rangot. A Rang-ot pedig az alkotás adja. A hason- című ciklus versei talán ezért kimértebbek, s ennélfogva ünnepélyesebbek, illetve drámaibbak, mert azokat, akikről íródtak, a költő rangosaknak tartja; de az is lehet, hogy a költő emlékezett vissza Schiller-fordító önmagára, hogy drámaibban szólhasson Törvényről, vagy Futam-ról: a szamosparti liget / sűrű smaragd lombjaiban / nemcsak magyarul / románul / tótul / svábul / zeng a dal / hanem mindenek fölött / fülemüléül. Vannak e költeménysornak keményebb igazságot kimondó darabjai is. A Káromlóban például ez áll: „ ... istenátka-életedet / mellyel áldoztál-adóztál: / holmi varázs, vagy ős-titok, / (miről azt hittük, nyílni fog)/ szent mágia, ráolvasás, / hebehurgyán-csodaváró / föltámadás, / ha győzné is, / nem tehetné soha jóvá! / Pákolitz tehát itt tárgyalja a rangosakat. Saját rangját pedig ugyanennek a ciklusnak a posztumusz-üdvözletéből kiolvashatjuk: nem az a fajta tehetség az övé, amely a nagyságtól remél napot, hanem nyelvvé varázsolt beleélő gazdagságától, mely — mint az előzőekben már kimondtam — a drámaírói tehetséget sűríti versbe. A Vargabetűk befejezése a Készenlét. Túlzás volna azt állítani, hogy színvonala a Rang-ét túllépi. Az azonban igaz, hogy egyes vallomásos verseiben (Vargabetűk, Kérdőjelek, Harminc, Készenlét) elválaszthatatlan darabja a kötetnek, mely nélküle sokkalta szegényebb volna. A Magvető által kiadott, s a Pécsi Szikra Nyomdában Beck Péter terve alapján készült új Pákolitz verskötet mai verseinknek, mai könyvkiadásunknak színvonalát dicséri. GOÓR IMRE „ROMOKBAN A HALÁNTÉK" (Nagy Gáspár: Halántékdob) Egy verseskötet, mely képzeletbeli könyvespolcomon (hisz szép könyveim, töredék-könyvtáram hányfelé szétszórva, szélnek eresztve-, így „képzeletbeli”csaka polc)alegfontosabb könyvek közé került most. Nagy Gáspár Halántékdob című második kötete. S most váratlanul az első kötet kézirathalmaza úszik szemem elé. 1973-ból? 1974-ből? Ültünk Budán, a Móricz Zsigmond tér és a Karinthy Frigyes utca találkozásánál egy lerongyolt kis kocsmában. E kocsmának már csak emléke él. Nagy Gáspár akkor már Kormos István szóbeli — talán írásbeli — ígéretét újságolhatta: Kormos, a szerkesztő vállalta, hogy megjelenteti a kötetet. Ültünk, olvastam a verseket. Kitűnő versek már voltak (köztük az akkor egyik utolsó, az Anyámmal hófehérülök. De a kötetnek címe még nem volt. ízlelgettük hát a verscímeket, verssorokat, szavakat, hogy valamelyiket a kötet élére emeljük. Megtaláltuk-e akkor a végleges címet vagy csak később került elő, került elénk, már nem tudom. A címet: Koronatűz. Mely 1974- ben, 1975-ben újra kimondja: Dózsa — király. Azt hiszem, jó választás volt akkor a Nagy Gáspáré. Címadásával többfelé indulhatott volna: az elhagyott szülőföld, gyerekkor irányába, a szerelem címertermének irányába, a költészet minden trükkjeinek irányába. De a történelmet tette hőssé. A tékozló ország hősét hívta újra, Kondor Béla Dózsa-sorozatának királyát szólította elő újra. Mondhatják a szakáll nélküli bölcsek: élni arccal a jövőnk felé kell. De mondhatja nekik válaszul a fa: lombot növeszteni („koronát” tenni) csak akkor tudok, ha hajszálgyökereimmel megkapaszkodtam. Nagy Lászlónak is köszönet, hisz az ő példája is utal a kötet élére; hisz az ő Tűz című versével, himnuszával az ajkukon érkeztek az ajtókhoz, falakhoz azokban az években a fiatalok. Felszínes szemlélődéssel azt hihetni, hogy Nagy László kézjegye zavaróan lesz rajta a verseken. Belopózik majd a költői képek mögé, megbújik az idézőjeles verssorokban, beszivárog a költői szerep gesztusaiba. Vigyázat, mondom, egy költő hatását ne „szó szerint” keressétek. Hanem a „televény titokzatos honában”. József Attila is e titok törvénye szerint kereste meg magának Adyt, Nagy László is e törvény szerint József Attilát. A folytatás sem könnyű, át kell lépni a keresztbe tartott lábakon. Megjelenik az első kötet 1975- ben, azidőben, mikor Baka Istváné, Szöllősi Zoltáné, Pass Lajosé, többeké és a magamé is. Alig jut idő az örömre — melyben mennyi a várakozás feszültsége, ideges izgalma! —, több kritikus máris egybenyalábolja ezeket a könyveket és egy91
