Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 10. szám - MŰHELY - Vigh Károly: Az Eötvös Kör és a Sarló

nek, hogy a pozsonyi Irodalmi Szemle múlt évi novemberi számában Rácz Olivér, a CSEMADOK Központi Bizottságának országos alelnöke — az Eötvös Kör volt titkára

— tesz említést a Körről egy vele készített interjú során. Vele együtt vallom, hogy a mi nemzedékünk rendkívül sokat tanult a Sarló tapasztalataiból, és e mozgalom eredményeit, mint értékes szellemi örökséget igyekezett beépíteni munkájába. Magának az egyesületnek a létrehozásában azonban nem kis szerepet játszott az a körülmény, hogy 1936 és 1938 között Pozsonyban — az általános helyzetnek megfelelően — egyre jobban érvényesült a magyar főiskolai és egyetemi hallgatók érdekvédelmi szervezetében (Magyar Akadémikusok Keresztény Köre) a katolikus klerikalizmus és a jobboldali, nacionalista szellem.

A mikor az Eötvös Kört Madarász László vezetésével megalakítottuk Pozsonyban, addigra a Sarló serege már széttöredezett állapotban volt: egy része a kommunista mozgalomban dolgozott,egy másik csoportja különböző más progresszív szervezetekben találta meg a helyét, voltak, akik csalódottan félreálltak, és végül számosán jobbra tolódva, közeledtek a Jaross—Eszterházy-féle Egyesült Magyar Párthoz. Az egyre erősödő nacionalista és fasiszta hullámverések közepette úgy döntöttünk, hogy egy népfrontos jellegű ifjúsági szervezetet hozunk létre, és az antifasizmust, valamint a humanizmust tekintve vezéreszméinknek,a helyzet reális értékelésére hívjukfel afigyelmet, meghirdetve egy pártokon felüli „független kriticizmust”.

Ezzel a programmal kerestük fel előzetesen — konzultálás céljából — a legkülönbözőbb magyar politikai irányzatok és eszmék jeles értelmiségi képviselőit Pozsonyban. Nevezetesen a kommunista Vass Lászlót, az akkor még progresszívnak mondható Bro- gyányi Kálmánt, a szociáldemokratákhoz közel álló Peéry Rezsőt és Szalatnai Rezsőt, a humanista meggyőződésű két neves költőt: Győry Dezsőt és Vozári Dezsőt, valamint jobboldal felé orientálódott Duka-Zólyomi Norbertét. Az említettek — mint ismeretes

— a két költőt kivéve a Sarló mozgalom nevezetes tagjai voltak. Miután valamennyien helyeselték törekvéseinket, így az ő eszmei-erkölcsi támogatásukkal létrehoztuk az Eötvös Kört. Tevékenységünk során a legközelebb álltak hozzánk Győry Dezső, Vass László és Vozári Dezső, akitől a legtöbb eszmei-politikai támogatást kaptuk. Sokat köszönhettünk Szalatnai Rezsőnek is, így pl. azt, hogy a Masaryk Akadémia (pontosabban: a Csehszlovákiai Magyar Tudományos irodalmi és Művészeti Társaság) épületében otthonra találhattunk. Üléseinken rendkívüli szenvedélyességgel vitattuk meg az időszerű politikai, társadalmi kérdéseket, társadalomtudományi problémákat és arra törekedtünk, hogy minél aktívabban bekapcsolódjunk a magyar kisebbség kulturális munkájába.

Alig negyedfélszázan voltunk a Kör tagjai, de úgy vélem: befolyásunk a főiskolás mozgalomra a létszámunkhoz képest jóval nagyobb volt. Egy-két kivételtől eltekintve pár- tonkívüliek voltunk. Ilyen kivételt képezett a Kör elnöke, Madarász László, aki a szociáldemokrata párt aktív tagja volt. Kiváló képességű, tapasztalt, megfontolt ifjúsági vezetőt ismertünk meg benne. A Kör titkára Rácz Olivér, ma a CSEMADOK országos alelnöke. Magyarországon is ismertté vált tagjaink közé tartozik Csukás István egyetemi tanár, a magyar—szlovák irodalmi kapcsolatok kutatója, Lederer Frigyes — a Kör utolsó elnöke — jelenlegi rabati (Marokkó) nagykövetünk, valamint a már sajnos elhalálozott Komjáthy István író és Szőke Béla, a magyar régészet kiváló művelője.

Tevékenységünk során — Madarász révén — kapcsolatba kerültünk a pozsonyi kommunista ifjúmunkások Műhely nevű szervezetével, amely a betiltott Vörös Barátság után két évvel, velünk egyidőben bontott zászlót és vált folytatójává a munkáskultúra terjesztésének. A Műhely kultúrműsorának összeállításánál nem egy ízben nyújtottunk segítséget. Részt vettünk 1937 novemberében a Szép Szó szerkesztőinek pozsonyi bemutatkozása alkalmával a szervező és a propagandamunkában, amikor már hiába vár65