Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 10. szám - MŰHELY - Vigh Károly: Az Eötvös Kör és a Sarló

tűk oda a nagybeteg József Attilát. Nem sokkal később részt vállaltunk az erdélyi írók (Ligeti Ernő, Molter Károly, Szentimrei Jenő, Tamási Áron) pozsonyi szereplésének propagálásából és ottani kalauzolásából. A jobboldali magyar diákvezérek szemében túl baloldalinak minősített erdélyi írókat mi hoztuk el a MÁKK székházába, hogy fesztelen beszélgetés keretében találkozhassanak a szlovákiai magyar értelmiségi fiatalokkal. Az eötvösköristák élénken reagáltak a magyarországi szellemi mozgalmakra is, és amikor 1937-ben bírói ítélettel sújtották a falukutató írókat, az Eötvös Kör is elküldte tiltakozó táviratát Budapestre.

A csehszlovákiai magyar főiskolai egyesületek sorában az Eötvös Kör is tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetségének és így részt vett 1937 végén Kassán a Schalk-házban megtartott CSMASZ-kongresszuson. Nevezetes eseménye volt e diákparlamentnek, hogy a népfrontos politika jegyében összefogtunk a kommunista vezetésű prágai Táncsics Kör küldötteivel és sikerült megbuktatnunk a Zombory Györgyék által beterjesztett jobboldali listát. És akivel ez ügyben Kassán konzultáltunk, nem volt más, mint a Sarló mozgalom egyik kiemelkedő személyisége, a párizsi Magyar Intézet nyugalmazott igazgatója, Dobossy László.

Már 1938-ban egyre nehezebb belső- és külső körülmények között folytattuk tevékenységünket. Pünkösdkor egyik csoportunk a Pozsonyhoz közel fekvő Vereknye községben részt vett egy szociográfiai felmérésen. A falukutatásról úgy vélekedtünk — és megítélésünket teljes mértékben alátámasztotta a magyarországi szociográfiai irodalom —, hogy mivel a parasztság problémái nem oldódtak meg, változatlanul szükség van a falu megsegítésére. Utolsó mozgalmi tevékenységünknek tekinthető, hogy a pozsonyi MAKK-ban határozottan felléptünk a szélsőséges nacionalizmus és fasizmus megnyilvánulásai ellen. Sőt: Lederer Frigyes, a Kör Madarászt követő elnöke, tiltakozásul kilépett a MAKK-ból. Közben megjelentek a jobboldali támadások ellenünk, kifogásolva a Forrás c. folyóiratunk szellemét és a Kör célkitűzéseit.

Munkásságunknak talán a legmaradandóbb eredménye, hogy egy év múlva, 1938 áprilisában megjelentethettük a Kör folyóiratát. Talán egy kicsit jelképszerűnek is tekinthető, hogy a Forrás első száma Losoncon ugyanabban a Vigh-nyomdában készült, amelyben a sarlósok lapja, a Mi Lapunk korábban megjelent.

A Forrás ugyan mindössze két számot élt meg, de szellemi arculatáról hadd emeljem ki, hogy már az első, programadó számában is két cikk méltatja a Sarló tevékenységét és — mutatis mutandis — vállalja nemes hagyományait, szellemi örökségét. Narancsik Imre „A mai magyar szociográfia s főiskolás fiatalságunk” című írásában összefoglalja a Sarló szociográfiai munkásságának legfontosabb eredményeit, míg Komjáthy István a Sarló és az Eötvös Kör közti szellemi kontinuitásról szólva, megállapítja: „A Sarló bomlása után Szlovenszkón úgy látszott, hogy jó időre elintéződött a fiatalok sorsa. Szélcsend következett utánuk és egy „magárahagyott” nemzedék kallódott és sodródott mindenkitől elfeledve a középiskolák padjai közt. Ez a nemzedék az egyetemi városokba felkerülve adott először hangot. Ebbe a vonalba esik bele az Eötvös-köri fiatalok megmozdulása is, és éppen generációs jellege adja döntő erejét és létjogát a mozgalomnak.”

Sajnálatosnak tekinthető, hogy éppen a volt sarlós Bolya Lajos mérte ránk az első csapást a Szvatkó szerkesztette Új Szellem 1938. február 1-i számában és felkérte az Eötvös Kört: „szakítson meg minden gyanús összeköttetést...”, figyelmeztetve bennünket: „azt a látszatot, hogy konkrét politikai törekvések strohmanjai, minél előbb le kell dobniok magukról... Senki által és semmi körülmények között ne hagyják magukat a magyarság perifériájára lecsalogatni ...” A MAKK katolikus- klerikális-nacionalista szellemével hadakozó egyesületünkről Bolyának ez volt a véleménye: ,,... az Eötvös-köristáknak kár volt különválni.” Végül azon sajnálkozik,

66