Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 10. szám - SZEMLE - Ablonczy László: Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat
Árpádról, a vajdasági Gion Nándorról, az itthoniak közül Sárándi Józsefről, Veres Miklósról, Bari Károlyról. Hogy nem teljesebb a névsor, árnyaltabb az értékrend, a századunkkal egyidős író helyzetéből s nem elfogultságából magyarázható. Féja irodalomszemléletében egyre halványabbak az életfilozófiák irracionalizmusának emlékei, s egyre erősebbek a korszerű realizmus normái, jegyei. Az „életes irodalom” az eszménye, melyen rajta a „közvetlen élmény pírja”. Ám fölfogása nem rációellenes: a „szellemi fehérvérűséget” az irodalomban, élet és ember lefokozását, megcsonkítását nem a gondolat, hanem a dogmák érvényesülésével magyarázza. Az ún. „elemző” irodalomtól sem intellektuális töltése miatt idegenkedik, hanem arány tévesztése okán: a részletek impresszionizmusa felé halad pepecselésével, miközben szem elől téveszti a valóságegész látomását. A realizmus nevében óv a jellemábrázolás stilizáló és naturalista szélsőségeitől. „A mesterkélt heroizálást, a tényleges embertől függetlenített, absztrakt hős fabrikálását, a .modern’ bálványimádást éppen úgy helytelenítem, mint a nyakló nélküli és programszerű de- heroizálást” — olvassuk a Visegrádi estéket értelmező műhelytanulmányban. Módszerét — he- roizálás, illetve deheroizálás helyett — humanizálásként definiálja. A mű számára teremtő élet, sorsérzés, vallomás. (Az igazi műbírálat pedig: „életes kritika”.) Irodalmi ideálképe ennél fogva a „társadalmi folklór”; az olyan irodalom, mely a népköltészet egykori funkcióinak modern be- teljesítője lehet, kollektív érvényű és mondandó- jú, s ha nem is könnyen-, de közérthető művészet. Minden ember maga csinálja regényét, az író annyival több náluk, hogy megfogalmazza, formába önti. Az igazság, melyet az efféle irodalom közvetít, egyszerűsége révén hozzáférhető, közkinccsé tehető. (Féja esszéíró stílusában, modorában innen ered egy bizonyos filozofikusan bölcseikedő-mesélő, kimért tempójú elbeszélői magatartás, amelyet egyesek leegyszerűsítő sematizmusként vagy prédikátori pátoszként értenek félre. Pedig a hangvétel „demokratizmusának” gondolkodói mélység és bonyolultság az előzménye.) Féja irodalomszemlélete nemcsak kritikusi absztrakció, írói ars poétika is. Érvényét egyaránt igazolja az alkotói folyamat és az irodalom- történeti tapasztalat. Ha létjogosultságát épp ezért nem is lehet vitatnunk, mégis problémává válik, midőn az író mint normát kanonizálja, s érvként használja más írói esztétikák, mozgalmak és irányzatok elutasítására. így fordul szembe Féja — a „mellébeszélés irodalmának” keresztelve — az avantgarde különféle válfajaival: szürrealizmussal, absztrakt és abszurd törekvésekkel, valamint „laboratóriumi realizmusnak” karikí- rozva a lélektani regényműfajjal. Sokkal biztosabb az író értéktudata és érzékenyebb esztétikai fogékonysága, ha nem nagy irodalmi áramlatokkal, iskolákkal kerül szembe, hanem egyes művekkel és alkotói pályákkal. Legerősebb a portréban és a műelemzésben, az emlékezésben és a pályaképben. Inkább leíró-megjelenítő, mint teoretikus alkat. Az 1970-ben megjelent Lázadó alkonyat után e mostani tanulmánykötet, a Törzsek és hajtások ismét revelálja Féja alkotói—gondolkodói frissességét. Bizonyos, hogy szerzőjük a XX. századi magyar esszé legjelesebb mesterei közé tartozik (Szépirodalmi Kiadó, I978.] GREZSA FERENC SÜTŐ ANDRÁS: ENGEDTÉTEK HOZZÁM TONNI A SZAVAKAT Üljük körül a cöveklábú asztalt! Jöjj, te is kedves olvasó; mert ez a pusztakamarási Sütő-porta nemcsak a kirajzott fiúk, András, István, Gergely és családjának mindig hazahívó otthona. Nagyobb családé immár; a Gondban, nyelvben egybetar- tozók képletes kopogtatására is az ajtó mindig megnyittatik. Gyülekezünk tehát, ám mintha hűvösödne az idő. A családi és az írói teremtő erő egy új jövevényre tekint: Cselényi Lacika, akinek udvartartása újra-rendezte a méltóságokat; eképpen jutott a napló rögzítője a Jatataság hivatalába. Nem a nyári piros paradicsomos és hámozott uborkás vendéglátás évszakában szól ez a szíves invitáció. Amerre tekintünk behavazott a táj; egyik irányba a román pap kúriája, mögöttébb dombhajlatok, közöttük kanyarog az út, amely köldökzsinórként köti ezt a kicsi falut a nagyvilághoz. A másik nézőpont a református templomba ütközik, amelynek vonalát meghosszabbítva báró Kemény Zsigmond sírjához jutunk Ülünk tehát az asztal körül. És nagy pelyhekben hull a hó. Benső didergésünkben tanácsos felkerekedni. Induljunk tehát gyalogosan, vagy a somostetői kőparipával. Akárhogy is, de idő és térbeli nagyjárásaink motorja főképpen a képzelet. Mert, amiképpen a közelmúlt sors-utazása volt az Anyám könnyű álmot Ígér, úgy utazás ez a legújabb szép esszé-költemény az Engedjétek hozzám jönni a szavakat is. Összefügg ugyanis a kettő. Ez utóbbi folytatása az előbbinek. Családi krónika az első könyv; a közelmúlt társadalmi hullámzásában nyílott meg Kamarás és a Sütő család élete, s ez a mostani pedig a jelen s méginkább a jövő abroncsszorításában született. A legifjabb családtag László társadalmi léte ugyanis most kezdődik, s véle rezdül a nagyapai figyelem: vajon ez a kicsinyke ember hogyan áll meg az időben, hogyan győzi majd az időnek zúgását. A tarisznyázás tehát kötelező. Átadni mindazt a közösségi hozományt, amivel ez a beláthatatlan 86
