Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - MŰHELY - Kiss Dénes: Játék és törvény (Ősi szavaink keleti üzenetei)
KISS DÉNES JÁTÉK ÉS TÖRVÉNY ŐSI SZAVAINK KELETI ÜZENETEI Aki fázik — fát keres, hogy ne fázzon . . . Megint nyelvi délibábjátékkal kezdem. Mégisalehető p—b—v, illetőleg a p—f mássalhangzó-változások lehetőségét figyelembe véve, talán nemcsak mellétalálatokkal lehet számolni, amikor arra gondolok, hogy a finn puu, magyar fa jelentésű szó alakjai nem véletlenül vannak jelen a fát, tüzet, pi- rosságot stb. jelentő szavakban. Igaz, a nyelvészek szerint a fáklya (1416: „iottetec . . . facláckal . ..”) latin eredetű szó, bár nem említik, hogy a „fokla” égő faháncs, forgács egészen bizonyosan összefügg-e a latin facula szóval. A latin árbor-fa szónak semmiféle alakja nem fordul elő a facula vagy a fax szóban. De ha meggondoljuk: az emberiség a veres, vörös, piros, (véres) parázs, tűz stb. szavakkal hozhatta összefüggésbe magát a színt. Tehát előbb volt a tűz, vér tapasztalata, mint az elvont és általános szín jelentése ... A tűz finnül túli, ég, elég finnül palaa, fázik — palella, s ahogy említettük a fa-puu. Finnül égés, tűz, tűzvész = palo, tűzoltó = palomies (ez inkább tűzembert jelent!). Még néhány példa a finnből: lángol = palaa, éget (vmit) = poltta stb. Ugyanakkor a fa-, fo- illetve a pa- változatai jelen vannak olyan szavainkban, mint például: fokla, fokos (fanyelű szerszámokat, balta- és fejszeféléket jelent), palánk-fából készült kerítés —, pálca, bot. Manysi-vogul nyelven pajti = főz (fáz, fázik, hogy ne fázzon, fát keres, húst süt, mert aki éhes, az is fázik!) palti = fűt, pelaji, pelamli = felgyullad, pelamti = gyújt, pos = fény, poraji = fölvillan, palti = tüzet rak (poist = fejsze), poli = fázik, put = fazék, üst, főtt étel stb. A fa szavunk ősi örökség az uráli korból! Mindehhez még csak annyit, a magyar nyelvben a vér, véres, veres, vörös stb. szóból következhet a pír, piros s talán a parázs szó is. S tán megint nem tévedünk, ha a pör, pörös, pereskedő,akiirul-pirul,szinte vörhenyesre mérgében, dühében, s szavaival is odapörköl, rápirít, csak úgy rezei a bőre, rőt lesz és parázsló ... de ezúttal mégsem ezt a „fát” keressük, mert félő, hogy rá-fázunk, rossz fát teszünk a tűzre, és irulnunk- pirulnunk kell, ahelyett, hogy virulnánk. Vágjuk azonban fejszénket, suhintva egy ifjabb hajtásba, a suhángba — talán nyelvészként kissé suttyó-módra —, mégis korántsem hiábavalóan sújtva jobbra-balra. Az előbbiekhez apró kiegészítésként: finnül pirosló = punertana, piros = puneinen, pirít = paahtaa stb. Ha eddig volt is pörünk bizonyos nyelvészi fölfogásokkal, az alábbiakkal aligha lesz, nem minősül oktondi sutyorgásnak, susmorgásnak, lesújtónak ránk nézve, bizonyos következtetés. Egyre jobban hiszek az emberi nyelvek eredendő közeledési lehetőségében. Meggyőződésem, hogy nem csak az ún. rokonnyelvek hordoznak — rejtenek — már eleve nem is távoli, törzsfejlődési rokonságot, hanem az emberi nyelvek általában is. Azonosak a hangképző szervek, azonos a levegő használata a hangadásra. Hirtelen fájdalom vagy öröm japán, indián, török, angol nyelvű emberből is azonos vagy közelálló hangokat formákat: juj, jaj, ó, oh, ah stb. A csecsemők bizonyos korig a világ minden táján egy nyelven „beszélnek”, s csak azután hat rájuk tudatosan anyanyelvűk, miután megformálták a legalapvetőbb magán- és mássalhangzókat. Érdemes lenne az egyes nyelvcsaládokon belül ezt a törzsfejlődési vizsgálatot visszafelé elvégezni! Újabb írásom célja, szándéka bemutatni néhány természetesen adódó, a rokonságra bizonyos vonatkozásban egyetemesen is utaló egyezést, amelyek számomra a legközelebbi rokon nyelvünkből, manysi eredetiből fordított Sesztalov-versek szavai nyomán 82
