Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 12. szám - MŰHELY - Sturcz Zoltán: A Sarló-mozgalom és Kelet-Európa
nek nevezhetnénk. A jobboldali magyar erők egy ilyen nagyszabású demonstráció után aktívabban támadták a Sarlót, mert az keresztezte számításaikat. Különösen az ifjúság körében fejtett ki nagy eilenpropagandát a reakció. A Mi Lapunkat is kiütik a sarlósok kezéből. A középiskolákban tudott leginkább támadni a jobboldal, mert időközben jobban kiépültek és megerősödtek szervezetei. A főiskolai-egyetemi mezőnyt még sokban a Sarló uralta. (Ezidőben Gömbös is gondosan informálódik a sarlósokról!) Másrészről a kommunisták egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak a Sarló felé, ennek következtében a párt felé orientálódás megerősödött. A fellángoló belső viták jelzik a kétfelé húzó és majd később többfelé bomló jellegét a mozgalomnak. A széthúzó erők mellett ekkor még erősebbek az összekötő szálak, ebben Balogh Edgárnak kell igazat adni, de több tény is ezt bizonyítja. A Sarló a Vörös Barátság, a pozsonyi ifjúmunkás szervezet révén ekkor kerül közvetlen alkotó kapcsolatba a munkásmozgalommal, „komplex brigádjai” felvirág- zanak a munkában. Ugyanekkor Az Útban a „Sarló jegyében” jegyzőkönyv alapján vita indul a Sarló nagy dédelgetett álmáról, a Kelet-Európa konföderációról. Mindezek azt jelzik, hogy igen erőteljes és élő volt a mozgalom a kongresszus után. Az Útban lefolyt vita során bővült is a Sarló Kelet-Európa gondolatköre, igaz, hogy gondolatait hibásan szőtte tovább, de az újbóli válasz ismételt végiggondolásra, és legalább a praktikus vonal megváltoztatására késztette híveit. Az Út 1932. 5—6. számában, az elkobzás utáni második kiadásban jelent meg a Sarló kelet-európai anyagát összefoglaló jegyzőkönyv bírálataként Rotor (Bot Aladár) cikke. Rotor jó érzékkel foglalja össze a Sarló gondolatait, és tapint rá hibáira. Rámutat arra, hogy a tévedések sora — paradox módon —, de a paraszt és nemzetiségi kérdés helytelen felfogásából ered. A Sarló szem elől tévesztette saját deklasszálódásának hajtóerejét, a burzsoáziát; a nagy kérdések sorrendjeit rosz- szul állította fel. Rotor így ír: „A proletármozgalom népmozgalmi tartalékai és szövetségesei Kelet-Európábán elsősorban a nagyszámú parasztság és az elnyomott nemzetiségek. A nemzetiségi kérdés forradalmi szerepe ezen országokban abban rejlik, hogy a nemzetiségek felszabadító harca gyengíti az uralkodó imperializmus rendszerét, és ezzel a proletárfront szövetségese, segítőtársa.” Különösen érvényes ez e válság esetében. Majd idézi a Sarló véleményét a nemzeti államokról: „...a mai Kelet-Európábán a nemzetiségi differenciálódást a régi feudális-dinasztikus államformák szétfeszegetésével végrehajtotta, s így a nemzeti államokra való törekvés a Szovjetunión kívül maradt ukránokat eltekintve megszűnt hatótényező lenni ... A kisebbségi magyarságnak a legszélesebb kispolgári, paraszti és munkástömegei az új viszonyokból vonnak le reális tanulságokat. Ilyen tanulság a kelet-európai nemzetek sorsának elválaszthatatlansága, a nagy gazdasági területek megteremtésének a szükségessége.” Rotor szerint ez is absztrahált marxizmus spekulatív elemekből és egzisztenciálisfélelemből összegyúrva, nincs közvetlen átlépés a szocialista konföderációba, ez a felállítás a nemzetiségi kérdés tagadása. A Sarló állítása szerint a 18-as forradalmak és események nem valóságos (polgári demokratikus) forradalmak, de a Sarló logikája szerint annak kellene lenni, mert megszülte a teljes értékű nemzeti vagy nemzetiségi államokat. A „reális tanulság” a paraszt és munkástömegek számára a közös Kelet-Európa, mert kiábrándult a nemzetből és a földből. Rotor figyelmeztet, nem áb- rándult ki sem a nemzeti, sem a földkérdésből, csak a 18-as államok társadalmi rendszeréből, uralkodó osztályából, és a reális tanulság, hogy közvetlen és legfontosabb feladataként ellene harcoljon. Ezért káros (?) a kelet-európai konföderáció hirdetése, mert ettől a harctól térít el és ábrándokat kerget. Utal tanulságként Lenin és Trockij vitáira az eltérő út és fejlődés, valamint a nemzetiségek kérdésében. Hasonpéldaként a trockista európai egyesült államok hibás gondolatfűzését idézi. Merevségnek tartja Kelet—Nyugat sarlós szembeállítását főleg akkor, amikor Németország vagy Spanyolország lehet az egész európai helyzet kulcsa (népi kormány; KP előretörése.). Rotor differenciálatlannak minősíti ezt az Európa-szemléletet, amely Kelet-Európa sorsáért főleg a nyugati burzsoáziát hibáztatja, és közben majdnem elsikkasztja a keletit, pedig: „Ő a főellenség. S mindent, amit csinál nemcsak a Nyugat megbízásából, nem azért, hogy hűbér- urának meghálálja új önálló nemzeti államát, hanem saját felfogott osztályérdekében.” Rotor szerint a Sarló részére eszköz a szocializmus a kelet-európai konföderáció céljához. Ebből nem lehet az önrendelkezésért (bármilyen fokon) vívott küzdelmeket kihagyni. A Sarló ilyen megközelítése alábecsülése a kérdésnek, csökkenti az osztályharc erejét, ellentéteket szít a baloldalon. Hozzá kell tenni, hogy a szerző eltérően a korábbi kritikáktól, nem mindenestül csapja agyon a Sarlót, elemzi a mozgalom értékeit, erényeit. Mondanivalóját — kisebb-nagyobb mögé- látás hiányával is — gondolatirányító, átrendező írásnak szánta, és feltehetően nemcsak önmaga fogalmazta, inkább a párt vagy a párt egy csoportjának véleményét adta át. Alapjában a csehszlovákiai osztályharc és pártmunka konkrét és jogos feladataiból fogalmaz. Az Út 7. számában megjelenik a Sarló kollektív válasza, amelyben az eddigieken — kissé „ultrásan” — túlviszi Kelet- Európa koncepcióját. A Sarló véleménye szerint a Rotor-cikk félreértésen alapul, mert a konföderáció gondolata nem jelenti az „öncélúságot és zártságot”, beleillik az európai forradalmi perspektívába, hiszen ,,... a proletariátusnak a szocialista korlátoltsággal szemben a nagy egész érdeket kell szem előtt tartania.” ezzel a gondolattal húzza ki az önálló nemzeti állam létének érvényességét. Majd ezt követi az alaposabb kifejtés: „Attól eltekintve, hogy egy »önálló nemzeti proletárállam« már magában véve fából vaskarika, 77
