Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 12. szám - MŰHELY - Sturcz Zoltán: A Sarló-mozgalom és Kelet-Európa

lémáiból, túllépve az államhatárokat kiterjed Magyarország, Románia, Jugoszlávia magyarságára és ebből kifolyólag egy teljes szláv—magyar— román témakörre.” A témakör három csoportba rendezhető:

1. Kelet-Európa népeit összekötő problémák

2. Kelet és Nyugat ellentétei

3. Kelet-Európa problémáinak megoldása

Mindezt követte Balogh Edgár részletező, na- gyobb lélegzetű előadása: A kelet-európai kérdés felvetése címmel. A fiatal magyar intelligencia új gondolkodásmódjának elemzésével kezdi mondanivalóját, amelyben kifejti, hogy a magyar intelligencia nagy része szembeszállt a magyar nacionalizmussal és irredentizmussal. Önmaga sorsában Kelet-Európa sorsára kellett ismernie, hiszen mindazt, amit Kelet-Nyugat ellentétéből éreznie kell, többszörösen érzi: „Csehszlovákia, mint miniatűr Európa a maga Nyugat-Kelet ellentétével, példát adott az egész magyar új generációnak a merev iskola Európa-képlet feltörésére és Nyugat-Európa és Kelet-Európa antagonizmu- sának értékelésére.” A szerző itt a fejlettebb cseh és a fejletlen szlovák, valamint a teljesen elhanyagolt kárpátukrajnai országrészek ellentétére célzott.

Azt a Kelet-Európát, amit Balogh Edgár elemez, véleménye szerint primitív agrárélet, szét- bomló kisipar és kisgazdaság, a tömegek embervásárra kerülése, kivándorlás, éhség, betegség, pusztulás jellemzi. Ezek a problémák egy népi szempont felvételére kényszerítenek minden haladó erőt Kelet-Európábán: „A lényeg ebben a szempontban egy bizonyos földterület gazdasági és társadalmi problémáinak nemzetközi felfogása az egyenetlenkedő és egyezkedő nemzeti burzsoáziák hatalmi ideológiájának teljes fölgöngyölí- tésével.” A mohó nyugati imperializmus a kis- antant burzsoáziákon át siklik Kelet felé, az intelligencia nem áll e törekvések mellé, viszont anyagi helyzetének — és általában a középrétegek — romlása meggátolta a kispolgári önvédelem kialakulását, még egy „Gandhi-féle” utat sem hagyva. E gondolatkörben kibukik a Sarló egyik gyengéje, a túlzott intelligencia-központúság és az, hogy a deklasszált középrétegek forradalmasodó gondolatvilágát történelmi készpénznek vette kelet-európai méretekben. Egyébként a Sarló gondolati hibáinak egy része az éppen hiányolt, de részleteiben meglevő vagy beszivárgó kispolgári önvédelemből eredt. Megjegyzendő, hogy az ekkortájt születőben levő magyarországi harmadik utasság éppen a hiányolt vonalra példa, bár a Sarló ezt akkor aligha láthatta. Talán éppen azért nem, mert effajta árnyakkal, kísértetekkel önmagának is sokat kellett huzakodnia. — Ady, Bartók, Kodály, Szabó Dezső, Győry Dezső összegyúrt ideáin indul el az intelligencia, ebből alakítja ki a maga népiség-fogalmát, amely keleteurópai méretekre érvényes. Éppen ez az eklektikus és túl általánosított népiség rejtett magában veszélyeket: az általános népi vagy paraszti világból mennyire tud konkréttá válni. Nehezen lehet innen végigjárni az utat a marxizmusig, pedig az egyetlen életképes lehetőség a forradalomig jutni. Gátolta e kifejlődésében a Sarlót a sokszor absztrakt és „applikáló magyar marxizmus” és a nemzetiségi kérdésekben „hideg csehszlovák marxizmus”. Ráadásul még mindig viaskodni kellett az áloktobrizmus legendájával, amely a Duna-me- dence egyetlen reakciós államának a Horthy- Magyarországot kiáltja ki, sőt a Jászi-féle Duna- tervekkel, amely a nyugati és a kisantant burzsoáziák szempontjait tartották szem előtt.

Visszatérve Balogh Edgár gondolatköréhez, leszögezi, hogy a kelet-európai kérdés két alap- szimptómája a parasztkérdés és a nemzetiségi kérdés: 1. „A kelet-európai népek tragédiája ez: még el sem érték a polgárosodást, amikor lekéstek róla.” 2. „. . . míg másutt a polgáriasodás, a nemzeti államok kialakulása nagy területi egységeket hozott létre, az egymásba keveredett kis népek övén, Kelet-Európábán a polgáriasodás az ellenkező szerepet töltötte be. Már 1848 szemben találta a dunai kis népeket, s ilyen viszonyok között nem maradhatott el a gyarmatosító törekvések nyugati győzelme.” A Sarló szerint 1918 is törést hozott az itt élő népek életében és még jobban megnyitotta a nyugati gyarmatosítás lehetőségét. Helytelen a Sarló megítélése abban, hogy az új nemzetállamok létrejöttét 1918-ban nem elemzi mélyebben és nem fogja fel pozitív történelmi tényként, csak a helyzetet fogad ja el. Ebben is a gyakran jellemző kétágú gondolati bizonytalansága mutatkozik. A dolgok végső eredményeként és a Sarló céljaként így fogalmaznak: „A nyugati imperializmus szolgálatában álló, egymás ellen acsarkodó nemzeti államok helyett autonóm és integer nemzettestek kelet-európai konföderációját akarjuk, amely a polgáriasodás elkésett etapjai helyett a szocializmus alapján oldja meg a maga kérdéseit.” — A nap a keleteurópai népek „agrártörténetének” elemzésével folytatódott Horváth Ferenc kifejtésében. Kelet- Európa történeti alárendeltsége, gyarmati helyzete a termelési viszonyok elmaradottságából és a földrajzi fekvésből származnak. Kelet modern története szorosan összefügg a Nyugat piacokért vívott küzdelmével. Erősen sommás felállításban közli a Sarló véleményét Kelet és Nyugat ellentétéről: 1. Kelet: feudalizmus, falu, fejletlen, rabság, szűk lehetőségek; 2. Nyugat: kapitalizmus, város, fejlett, szabadság(l), világpiac. (Szinte a századeleji agrárius-merkantil ellentéteket idéző keménységgel csontozza ki a dolgokat.) A feudális falu Kelet-Európábán a nyugati és hazai nagy- gazdaságok és az ipar hatásai szétmorzsciják a parasztot, akit esetleg 1918-ban vagy később a földreformok valami földhöz juttattak. „A műveletlen és eladósodott parasztság a gazdasági önállósággal egyidőben elnyerte az önálló tönkre- menés lehetőségét is.” Mivel ez a folyamat növekvő tendenciát mutat a parasztságban állandóan ott van a „társadalmi nyugtalanság, esetleg anar75