Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 12. szám - MŰHELY - Sturcz Zoltán: A Sarló-mozgalom és Kelet-Európa
STURCZ ZOLTÁN A SARLÓ MOZGALOM ÉS KELET-EURÓPA A két világháború közötti csehszlovákiai magyar fiatalság életében egyik legjelentősebb esemény a Sarló 1931-ben Pozsonyban megtartott kongresszusa. Mindazt, amit a prágai Szent György körből elinduló, majd a híres 1928-as nyári gombaszögi táborozáson Sarlóvá alakult mozgalom fejlődésében, munkájában eddig mutatott és megteremtett, a kongresszuson adták közre. Maga a mozgalom a kongresszus célját így foglalta össze Az Útban: . . megállapítva a mindennapi életünk tényeit, levonja tudományosan e tények következményeit általánosságban, s azután megtalálja az utat a konkrét cselekvésre a tényismeret és a tudományos felismerés alapján.” Mindezzel a Sarló bevallása szerint a valóságnélküli teoretikus spekulációktól, a fellegjárástól, a generációs és reakciós csodavárástól és az ultrás balosoktól kívánta magát elhatárolni. A kongresz- szus szervezettsége, a meghívott vendégek, a program bősége és gazdagsága, a viták egyformán jelezték annak komolyságát és jelentőségét. A kongresszus összeülő 51 küldöttét olyan személyiségek köszöntötték levélben, mint Fábry Zoltán, Gaál Gábor, Jancsó Béla (Erdélyi Fiatalok), Barta Lajos. Érdemes Barta Lajos leveléből idézni, mintegy summázataként a köszöntőknek: „Amit csináltatok, jó munka volt. Visszakapcsoltátok a magyarságot az ellenforradalom által megszakított fejlődési vonalhoz, visszaviszitek a magyar fiatalságot a magyarság élő, aktuális forradalmához. — Nem lehet benneteket semmivel letörni, mert moralitás vagytok”! A Sarló öt napba foglalta össze munkája tartalmát: a következő témák szerepeltek: 1. A csehszlovákiai magyarság helyzete; 2. A csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése; 3. A csehszlovákiai magyarság kultúrája; 4. A kelet-európai kérdés; 5. A diákság és az ifjúmunkásság kérdései. A kongresszus idejére a Kelet-Európa gondolat szinte teljesen hatalmába kerítette a Sarlót, illetve ez volt a végső, mindent átfogó távlata témáinak és munkájának. Mindez nem véletlen, hiszen a Sarló eddigi útjának minden szakaszában feltűnik a Kelet-Európa kérdés, megvívott vitáinak mindig ez volt a forró-hideg érintkezési pontja. Az aránylag gyorsan meglelt alapelvekből: a keleteurópai népek kölcsönös és megértő közeledésé- séből, e népek egymásrautaltságának gondolatából, a magyarság hídszerepének vállalásából a mozgalom sohasem engedett. Az agresszív elemek elhagyása, a faji vagy nemzeti primátust hirdető gondolatok megtagadása, Győry Dezső szavaival „az apák bűneinek elvetése” új alapokra helyezte a Kelet-Európa problémakört. A Sarló álláspontjának rendkívül demonstratív és szép kifejezését adta már egy évvel korábban, amikor március 15-én Budapesten a Kerepesi temetőben Táncsics sírjára a következő üzenettel helyezett koszorút: „A csehszlovákiai magyar új nemzedék Sarló-szervezete történelmi hivatásának szimbólumaként helyezi e koszorút a magyar, szlovák, cseh, román, horvát és szerb nemzetek színeivel Táncsics Mihály sírjára. A Duna-medencei kis népek egymásrautaltságát és közös történelmi sorsmegoldását kerestük Kossuth Lajos szellemében, kiegészíteni akarván 1848 vívmányait.” A koszorút átfogó vörös szalag pedig a Sarló szimbólummagyarázatában a megoldatlan földkérdésre utalt. Ilyen előzmények alapján a mozgalom egyik tagja a kongresszus első napján így fogalmaz: „Az egyetemes európai és a sajátos magyar világ történeti átalakulása tükröződik abban, hogy összejöttünk a magyar nyelvterület minden részéről Kelet-Európa válságának megbeszélésére.“ A negyedik napon a Kelet-Európa kérdés vitáján mintegy jelképesen szlovák részről Ján Ponicán költő, cseh részről Julius Fueik író üdvözölte a kongresszust. A kérdés vitanapját Jócsik Lajos jelentette be, leszögezve néhány irányadó gondolatot, amelyben kifejtette, hogy már évszázadok óta szemben áll egymással az „agrártermészetű Kelet-Európa és az ipari jellegű Nyugat-Európa.” Ez a két szemben álló világ a krími válság óta csak elmélyítette ellentéteit, amelynek lényege, hogy Nyugat Kelet rovására próbál kilábolni minden bajából, válságából, érvényes ez a jelenlegi válságra is. Ezt bizonyítják azok a konferenciák is, amelyek ebben az időben a kelet-európai agrárkérdéssel foglalkoztak Nyugaton, és ennek megoldásával önmaguk válságából kívántak kijutni. A Sarló véleménye szerint ez azt jelenti, hogy: „Kelet-Európát sorsára bízzák, Kelet-Európa magára marad!” Mindebből leszűri a következőket: „Én tehát a legfontosabb feladatunknak Kelet-és Nyugat-Európa antagonizmusá- nak szocialista diagnosztikálása után azoknak a lehetőségeknek a megállapítását tartom, amelyeken keresztül Kelet-Európa többé Nyugat imperialista elveinek harmincadján nem marad, s amelyeken keresztül utak nyílnak az imperialista és osztálykizsákmányolás kettős terhe alatt élő kelet-európai népek szocialista fölszabadulása felé.” A kérdés bejelentése után egy vitát irányító bevezető következett, amelyben indokolták, hogyan jutott a Sarló a magyar kisebbségi sorstól Kelet-Európáig: „A kisebbségi magyarság kérdései ugyanis nem oldhatók meg önmagukban, csupán szlovák és ukrán kérdésekkel együtt, tehát egyetemes szlovenszkói és kárpátaljai perspektívában, de a csehszlovákiai magyarság prob74
