Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Taar Ferenc: Olaj és eke
mány, amelynek bevezetése, megfelelő hasznosítása esetén — hivatalos szerv mérésein alapuló, de alábecsült adatok szerint is — legkevesebb: 200—400 millió kilogramm gázolajat takaríthattunk volna meg. Ez a mennyiség a jelenlegi árakra átszámítva: 1 milliárd 680 milliótól — 3 milliárd 360 millió forintig terjedő összegnek felel meg. Ennyit vesztett az ország, a népgazdaság olajban, forintban — ezideig! És ez még csak az olajveszteség. Még nem beszéltünk a gép-, a munkaerő-megtakarításról, vagy a jobb és gyorsabb munkavégzés nyomán előálló igen jelentős terméstöbblet elszalasztott lehetőségeiről, amelyek — népgazdasági szinten — az említett olajveszteséget további milliárdokkal toldják meg. És még csak nem is az a lényeges itt, hogy e kár miatt senkinek a haja szála sem görbült meg, hanem sokkal inkább az, hogy e hatalmas veszteség ma is, minden nappal, minden hónappal és évvel állandóan tovább növekszik! A görgősekéről van szó! Alighanem most sokan fölkapják a fejüket és csodálkoznak, hiszen nemrég olvashatták egy országos szintű sajtóvitában, hogy a görgőseke amolyan elöregedett találmány, pártában maradt vénlány a világpiacon/2’ A köztudat — sajnos — könnyen befogadja a felszínes ítéletet, a téves információt is, hiszen nincs módjában meggyőződnie a valóságról, a tényekről, mi több: ilyenekről nincs is tudomása. Abban a helyzetben vagyok, hogy megismerhettem a feltaláló — Szabó István — dokumentumait és behatóan konzultálhattam is vele. Tehettem, hiszen ő is debreceni ember, itt él közöttünk — örök-tevékeny — nyugdíjas minőségben. Innen indult el egykor, itt született világraszóló találmánya, és ide tért vissza. Ha csupán arról lenne szó, hogy egy többre érdemes találmánynak kellene erkölcsi elégtételt szolgáltatni — korrigálva téves beállítását—akkor is tollat kellett volna ragadni. De itt— mint majd látható lesz —sokkal.de sokkal többről van szó! Meggyőződéssel állíthatom — bevezetésként —, hogy a görgőseke alkalmazása, felhasználása talán még soha nem volt annyira égetően időszerű, mint éppen ma, amikor már a többszörösen továbbfejlesztett változat is rendelkezésünkre áll, megfelelve a fejlődés által diktált új követelményeknek. De most maradjunk az olajnál! Ez év június 10-én Mezőtúron ülésezett a Magyar Agrártudományi Egyesület Gépesítési Tanácsa, s megállapította, hogy a magyar mezőgazdaság energiaigénye 15 év alatt a négyszeresére emelkedett, ma pedig már eléri az évi 15 ezer milliárd kilo-kalóriát, ami 1,6 millió tonna olajnak felel meg. A mezőgazdaság összes energiaköltsége tavaly, (1977-ben) meghaladta a 7 milliárd forintot (!), holott 1970-ben még csak 2,5 milliárd volt ez az összeg.Továbbá: mezőgazdaságunkban jelenleg kb. 60 000 traktor dolgozik*4’, többségük a jól bevált szovjet gépekből áll. Csupán az ötödik ötéves terv időszakában 28—29 000 erőgép érkezik hazánkba a Szovjetunióból. Nem felelőtlen jósolgatás tehát, hanem sokra kötelező realitás, ha azt mondjuk, hogy a mezőgazdaság jelenlegi 7 milliárdos olajfelhasználása egy évtizeden belül megduplázódik, s a felhasznált olaj mennyisége 4—5 millió tonna között lesz. A képlet — ha úgy tetszik: a tét — a következő: vagy felhasználjuk széles körűen a görgősekét, vagy parlagon hevertetjük — félretaposva — továbbra is. Tehát: vagy több milliárd forint, sok millió tonna kőolaj megtakarítása az egyik oldalon, vagy: ugyanennyi pénz és olaj elpocsékolása a másik oldalon. Több alternatíva nincsen. De tartsunk rendet! Szabó István feltaláló — a rendelkezésemre bocsátott dokumentumai szerint — 1957. augusztus 21-én jelentette be találmányát az Országos Találmányi Hivatalhoz, ahol azt 145.669 lajstromszám alatt elismerték, szabadalmazták és 20 esztendőre védelmet biztosítottak számára. A görgőseke iránt igen nagy hazai és nemzetközi érdeklődés 60
