Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Taar Ferenc: Olaj és eke
nyilvánult meg. Érthető, hiszen pl. a Szovjetunió 50 éves fennállásának jubileumán megjelent A Szovjetunió Tudományos és Műszaki Közélete című kiadvány ünnepi száma a nagy találmányok között ezt írja róla: „5000 évet meghaladó történetében az eke gyakorlatilag nem ment át lényeges változáson, és lám nem is olyan régen Magyarországon egészen új szerkezetű mezőgazdasági gépet találtak fel: a görgősekét, amely több talajművelő gépegység— tárcsás kultivátor, borona, aprítóhenger és egyengető — funkcióit együttesen teljesíti. Konstrukciós újdonságnak éppen a forgó gumigörgők számítanak, amelyek a vágóélek, ekevas által rájuk emelt talajréteget megtörik és apró rögökké alakítják. Az új géppel végzett munka esetén a traktor üzemanyag-felhasználása 30—50%-kal kisebb... a teljesítmény 60%-kal nagyobb, mint a hagyományos ekék esetében, s ugyanakkor a talajmegmunkálás minősége lényegesen jobb. Nem porosít- ja a talajt, nem rontja a talajszerkezetet, és teljesen leszántja a növényszár-maradvá- nyokat." A Pravda 1967. május 22-i számában ezt írta: „Arról van szó, hogy Szabó István magyar feltaláló olyan ekét alkotott, amelynek alkalmazása megváltoztatja a szántás 5000 év alatt kialakult gyakorlatát ... az új eke segítségével megvalósul a földművelő régi álma: a szántás meggyorsítása. Majdnem kétszeresen megnő a munka termelékenysége, lecsökken a föld megművelésére fordított idő- és üzemanyagköltség.” A görgőseke első nagy országos bemutatkozása 1959. novemberében volt a Garai Állami Gazdaságban. Erről a televízió és a rádió is közvetítést adott, Buzási János pedig ,,A lökhajtásos eke” cím alatt terjedelmes méltató cikket írt róla a Népszabadság 1959. november 26-i számában. Az említett állami gazdaság a már kiszuperált (!) TE—3—30-as típusú ekéit alakította át görgősekévé, s ezáltal 1960-ban több mint 1 millió forint megtakarítást, hasznot ért el. A csataszögi termelőszövetkezet 1968-ban kezdte sorozatban gyártani a görgősekét, s amíg jól gyártotta, 3052 darabot értékesített belőle. 1971. február 1-én kelt mérlegbeszámolójában a szövetkezet az ekegyártásból származó 9 millió forintnál nagyobb nyereségről adott számot. A Szovjetunió részéről a találmány megszületése óta komoly érdeklődés nyilvánult meg a görgőseke iránt. Olyan nagyra értékelték Szabó találmányát, hogy 1958-ban külön tanulmányútra hívták meg, s már akkor fölmerült a szabadalom megvásárlásának gondolata, majd az elmúlt évek során többször is visszatért a szovjet partner a megvásárlás szándékához. Sajnos, eredménytelenül. De erre még visszatérek. A világ egyik legnagyobb mezőgazdaságigép-gyártó és értékesítő trösztje, az amerikai—kanadai John Deere LTD 1969-ben elküldte egyik szakemberét Csataszögre, hogy tanulmányozza a görgősekét megvásárlási céllal. Az eke bemutatása fényes sikerrel járt, az amerikai szakember a tesztpróba végeredményeként ezt írta: „Meg vagyunk győződve arról, hogy az USA mezőgazdaságában a magyar görgősekére nagy jövő vár.” (1970. március 4. Aláírás: Carl. A. Reaves Agricultural Engerier Enclosures sk.) Ennek alapján a NIKEX (Nehézipari Külkereskedelmi Vállalat) megállapodást kötött a JOHN DEERE céggel 1 db John Deere-ekének Szabó-féle görgősekévé történő átalakítására, hogy a Szabó-féle görgőseke-szabadalom megvásárlásáról a John Deere céggel szerződéses tárgyalást kezdeményezzen. A további fejleményekre ugyancsak visszatérek. Mint ennyiből is látható, a találmány egyáltalán nem került le a napirendről, nem öregedett el. De van még tovább is: a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Termelési és Műszaki Fejlesztési Főosztálya 1976-ban (!) megbízta a MEZÉLSZÖV nevű vállalatot (jelenleg Monori MEZŐGÉP Vállalat): az új szovjet MTZ—80/82 lóerős traktorokhoz készítsen görgősekét, a szántás sebességének 8—15 km/ó-ra való növelése, (a hagyományos eke maximális szántási sebessége 6—7 km/óra), és egyben az üzemanyag-fogyasztás csökkentése céljából. E feladatra a MÉM — egy darab görgőseke 61
