Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Kovács János: Kopjafáktól a kőkeresztig

,,Az én anyósom nagy katolikus, az hiszi.” „Ezek nagyon magas dolgok, amiket kérdez — mondja egy öregember. — „Olyant hallottam gyerekkoromban, hogy visszajött ennek vagy annak a lelke. Nem nagyon hittük. Manapság már ilyen nincs. Én szerintem itt van a pokol is, mega mennyország is. Az ember, amikor meghal, ez lesz belőle ni: por, semmi. Addig van az embernek lelke, amíg szívja az ember ki meg be a leheletet, mert az a lélek. Amíg van célunk, van értelme az életünknek.” Nem mindenki sír vagy imádkozik a temetőkben. Egy vidáman hangoskodó csopor­tot szólítottam meg, akik egymás melletti sírokat rendezgettek. — Mi a véleményük az imádságról? „Az imádság az hasznos dolog” — vélekedik egy nénike. „Nekem a fiam halt meg, alig tudtam elviselni. Olyan zokogások jöttek rám, hogy nem tudom elmondani. Hát oda fohászkodik az ember, ahova tud.” „Hát már hogyne imádkoznánk, valamibe hinni kell!” — mondja egy középkorú férfi. — „Az emberiség nálunk úgy gondolkozik, hogy mikor a tehén este lefekszik, nagyot sóhajt, pedig az csak egy állat. Hát akkor az ember ne sóhajtson istenhez? Lehet, hogy az valamikor egy nagy uralkodó volt, aki jó volt a néphez és ezért meg­maradt. Úgy mint a Mikulás.” A beszélgetésekből kiderült az a felfogás, hogy a gyerekekben él tovább aki meghal. Ha a családban születik egy gyerek, akkor hamarosan meghal valaki, vagy fordítva. Ezért tettem fel a kérdést, hogy amit sírkőre áldoznak, azt odaadnák-e óvodára, bölcsődére, azok javára, akikben tovább élnek. Megdöbbentő a „hogyisne”, „azt már nem”, „dehogy adnám, azt már nem” válaszok, családosoktól és gyerek nélküliektől egyaránt. Nagyközségi szinten számolva a sírkövek értékét — ha a halottak sírjára nem a jelenleg állókat, hanem egyszerű, olcsó sírköveket tennének — tíz év alatt százférő­helyes óvodát lehetne felépíteni a különbözetből. Az általam vizsgált négy nagyköz­ségben eltérő a temetőkultusz. így a ráfordított összeg sem lehet azonos. Ha a négy nagyközség átlagát veszem figyelembe, évi 250 ezer forintot építenek be a temetőkbe. Egyszerűbb sírkövek esetén 100 ezret megtakaríthatnának évenként, ami tíz év alatt egy milliót jelentene. A kopjafától a kőkeresztig eltelt néhány emberöltő. A kopjafa egyszerű mint a halál. Az élet és halál harmonikus látását mutatják még ma is repedezetten, mohától olvas­hatatlan betűikkel és számaikkal. A sírversek elárulnak egyfajta gondolkodást az életről és halálról. A kopjafák fel­cserélése kőkeresztekre és a feltámadásról való felfogás kiegészítik a versekbe rejtett népi filozófiát. FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BUDA FERENC (főmunkatárs) GOÓR IMRE PINTÉR LAJOS ZÁM TIBOR 58

Next

/
Thumbnails
Contents