Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Kovács János: Kopjafáktól a kőkeresztig

Kinek gyermekeit nem fedi sírhalom,

Nem tudja, hogy mi az igazi fájdalom. (1945/lzsák)

Az 1950-es évek elejéről származó sírversekben már ritkán találunk romantikus elemeket. Egyszerűbbek, reálisabbak.

Lélekben egyek vagyunk.

Egykor majd találkozunk. (1951 /Kunszentmiklós)

Egy volt az életünk,

Egy legyen sírunk is. (1951/Kunszentmiklós)

Mély fájdalommal állunk sírod felett.

Gondolkozunk, mi történt veled.

Rejtélyes szerencsétlenséged,

Mely kétes mi okozta?

Drága ajkad nem vallott már

Végzetedben hova jutottál. (1951/Fülöpszállás)

Ki életedben családodat oly lángolón szeretted,

Béke legyen drága apánk a sírodban is feletted. (1952/Harta)

Rövid volt életed, örök a bánatunk,

Drága édesanyánk örökké siratunk. (1952/Kunszentmiklós)

Drága felejthetetlen jó férjem, aludd örök álmodat.

Álmaidban látogasd meg,

bánatban megtört, sírig gyászoló feleséged. (1952/Fülöpszállás)

A sírfeliratok 1960-tól napjainkig bölcselkedők, filozófálók, egyszerű szavakkal fejezik ki az őszinte, mély érzéseket.

Az élet küzdés, szenvedés, utána jó a pihenés. (1961 /Izsák)

Fájdalmat sohasem okoztál

Csak mikor árván itthagytál

Nekünk szentelted életed

Fájó szívvel őrizzük emléked. (1963/Harta)

Ne kérdezd, hogy kit veszítettem

Hanem azt, hogy mit veszítettem. (1967/lzsák)

Vándor állj meg e sír felett.

Úgy is itt lesz nyugvó helyed.

Itt pihen meg a szorgalom,

Ez lesz érte a jutalom. (1969/Harta)

Óh, miért kell olvasni ezt a nevet,

Hisz egy édesanyát feledni nem lehet. (1969/lzsák)

Eltemettem azokat, akiket szerettem,

És várom azokat, akiket szeretek. (1971/Fülöpszállás)

Az élet bár mily nehéz és mostoha,

Szeretni megtanít, de feledni soha. (1972/Harta)

Álljatok meg e sír felett, gondoljátok meg mi az élet. (1975/izsák)

53