Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál: Fülöpszállás szerepkereső értelmisége

anyagiak hajszolása miatt van ez így, és nem is kizárólag a megnövekedett elfoglaltságuk miatt. Pontosabb magyarázathoz azonban nem jutottunk. Most úgy gondolom, leginkább három ok játszhat közre a közéleti aktivitás kicsinységében. Az egyik egy nagyon általános, történelmileg szükségszerű folyamat: a faluközösségek bomlása. A másik, amiről már szó volt, s ami önmagában is sok tényező okozata, de a közélet vonatkozásában okként szerepel, a társas kapcsolatok viszonylagos hiánya. Harmadjára — úgy gondolom — szerepet játszik a fülöpszállási értelmiség összetétele is: az egészségesnél nagyobb a beszármazottak aránya, és a falu gyenge asszimilációs ereje következtében teljes társadalmi-közösségi értelemben is vett beilleszkedésük nehezen megy.

Valószínű, hogy más okok is vannak, amelyeket a részletesebb vizsgálódás felderíthetne. A dinamikus közélet hiánya azonban Fülöpszálláson ténynek tekinthető. Mutatja ezt az is, hogy sokan, amikor saját közéleti szerepükről faggattam őket, önkéntelenül is mellébeszéltek, és csak hogy ne hagyják kielégítetlenül kíváncsiságomat, lényegtelen, nem valóságos, formai dolgokat kezdtek sorolni. Szavaikból tulajdonképpen az derült ki, hogy Fülöpszálláson valóságos közélet, tehát szélesebb csoportok együttgondolkodása, gondolatcseréje, a falu közössége érdekében végzett együttes cselekvése nincsen. Ezen a közvetett információn túl, közvetlenebb jelek is mutatják ezt. Soroljuk most föl ezeket.

Egy vélemény: Ha egy beosztott agronómus elmegy a téeszből, ennek a híre végiggyűrűzik, végighullámzik a községen. Mindenki tud róla, mindenki véleményt mond róla. Ha a községi párttitkár személye változik, a falu közvéleménye „észre sem veszi”, nincs rá reakció. Nem ügy. Mert a párttitkár munkája elsődlegesen társadalmipolitikai jellegű, s az e szférában végzett munka kevéssé van jelen a község köztudatában. (Persze, hozzájárul ehhez az is, hogy a többi községi vezetőnek, tanácselnöknek, tanácstitkárnak, téesz-elnöknek hagyományos tekintélye van, ők a falu régi vezetőinek, a jegyzőnek, bírónak, gazdatisztnek mintegy „jogutódai”.) A párttitkáré jellegzetesen közéleti tevékenység; ennek értéke még nincs jelen a mindennapi tudatban.

Egy tény: vezető emberrel, régi községi lakossal, évtizede a tanács végrehajtó bizottságának tagjával beszélgettem. Szó közt megkértem, sorolná már fel a vb tagjait. Azokat, akikkel kéthetente, havonta együtt ül, tárgyal, döntéseket hoz. Nem sikerült. Pedig mindössze kilenc, általa egyébként jól ismert emberről van szó. Vajon mekkora fontossága lehet a község életében a végrehajtó bizottságnak, a végrehajtó bizottság üléseinek, ha még a névsort sem tudja egy vb-tag fejből felsorolni?

További tény: a közélet egyik jelentős fóruma kellene hogy legyen a Hazafias Népfront. Akárhogy firtattam, érdemi működésről nem sikerült információt szereznem.

Egy véleményrendszer mint tény: aki szerint van valamilyen közélet, az ennek a gyűléseket, értekezleteket, s az ezeken való részvételt tekinti. (Beszélgetés-részlet: „Kérdés: Van-e valamilyen közéleti szerepe, funkciója, részt vesz-e a község közéletében? Válasz: Hogyne. Részt veszek a tanácsüléseken, vezetőségi üléseken, meg más rendezvényeken. Kérdés: Hozzá is szokott szólni, javasolni is szokott valamit? Válasz: Nem . .. Hát minek?... Jók az előterjesztések ... A szavazásommal mondok véleményt ...”)

Még egy vélemény (ami akár ténynek, tudati ténynek is tekinthető): Pedagógusok hiányolták, hogy kulturális közösségi ügyekben a községi vezetés részéről nagyobb példamutatás és támogatás szükségeltetnék. Kérdeztem, hogyan, milyen módon, mikor jelezték ezt a községi vezetésnek? A válasz: „Hát... tudják ők azt. .. Nem kell azt nekünk mondani .. . Csakhát valamiért mégse . ..”

Nincsenek meg a közélet jó, valóságosan funkcionáló fórumai sem. A tanácsülés nem tekinthető ilyennek. Ritkán is van, a kötött napirend eleve gátolja az intenzív

47