Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál: Fülöpszállás szerepkereső értelmisége
együttgondolkodást és jogi státusza következtében is döntéshozó, nem pedig cselekvő testület. Márpedig a közélet szükségképpen tartalmazza a cselekvés mozzanatát is. A kaszinó, a gazdakörök megszűntek, helyesen, felújíthatatlanul. De működő, gondolkodás—cselekvés egységét kínáló fórumok még nem alakultak ki. Miért? A fő okot a gazdasági és politikai döntésmechanizmus sajátosságaiban látom. A falura vonatkozó lényeges döntések jelentős része nem helyben születik. Hogy mennyi pénzzel gazdálkodhat a községi tanács, nem a faluban dől el. Az államigazgatás konkrét tennivalóira vonatkozó jelentősebb döntések is a járási, megyei tanácson, vagy az or- szággyűlésben, továbbá kormányszinten születnek. Az iskolát sokkal inkább a járási művelődési osztály, mint a formálisan felelős községi tanács irányítja. A faluban működő vállalatok, ipari munkahelyek többségének központja is másutt van: az IGV-t Kecskemétről igazgatják, az ÁFÉSZ-t Kalocsáról és így tovább. így hát az ott dolgozók is csakfélig-meddig tartoznak a községhez, hiszen a legfontosabb tevékenységükre, a munkájukra vonatkozó döntések másutt születnek. Kevésnek tűnik tehát a falusi közélet lehetséges tartalma. Kapcsolódik ehhez: az új gazdasági mechanizmus 1969-es bevezetése és az azt megelőző és követő folyamatok felerősítették a gazdasági problémákra orientált gondolkodásmódot; kissé kiestek a látókörből a társadalmi-közéleti kérdések, mint gyakorlati problémák. Beszélni persze beszéltünk ezekről a kérdésekről is, de a cselekvések elsődlegesen a gazdasági problémák megoldására irányultak. És még egy, látszólag egészen mellékes, valójában mégsem elhanyagolható jelentőségű ok. A faluban az értelmiségiek legnagyobb csoportja a pedagógusoké. Közöttük viszont a döntő többség nő. Nő, akinek családi, családanyai kötelezettségei vannak; nem beszélve arról, hogy a közélet a társadalmi gondolkodás még élő hagyományai szerint elsődlegesen a férfiak dolga. Amíg ezek a tényezők — amelyek csak kisebb részben származnak a falu belső fejlődéséből — nem változnak lényegesen, addig a közügy nem válik, nem válhat valóban közös üggyé. Megmarad a vezetők és néhány prófétalelkű értelmiségi magánügyének. Sajnos. Mert ez megint a jobbra érdemes szellemi energiák elpocsékolódásának kérdése. 7. — azaz Utolsó fejezet Efféle írást illenék egy tisztességes összefoglalással, vagy legalábbis utószóval zárni. Ez itt nem az lesz, nem lesz az eddig leírtak szintézisbe csúcsosodása; lesz egyszerűen csak: utolsó fejezet. Mert mindaz, amit a falu értelmiségéről megtudtam és megfogalmaztam, nem rajzol ki egy olyan zárt képet, amit egy összefoglalásban egésszé lehetne kerekíteni. És mert megállapításaim nagyobbik részében korántsem befejezett gondolatmenetek végeredményét akartam rögzíteni, jobb híján továbbgondolás (és talán- tán, ámbár ez többnyire az író hiú reménye, valamiféle cselekvés) kiindulópontjának szánom őket. így hát befejezésül (mondanám, de nem mondom, hiszen éppen összefoglalni—befejezni nem tudom; mondom hát így:) „abbahagyásul” egy-két olyan általánosabb dolgot mondok el (illetve mondanak el fülöpszállási barátaim), amik valamennyire a fü- löpszállási értelmiségi lét egészére jellemzőek. Láttunk nehézségeket, konfliktusforrásokat, láttunk eredményeket, biztató jeleket. Idéztem véleményeket és tényeket. Elkerülhetetlen még az a kérdés, hogy általában véve, a fülöpszállási értelmiség egészének milyen a közérzete, közhangulata? 48
