Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál: Fülöpszállás szerepkereső értelmisége
is, hogy a fiúk sem nagyon tudják elképzelni a kapcsolatot, s így nem is próbálnak közeledni. (Más kérdés — és megint visszajutottunk egy már sokszor különböző vonatkozásokban említett tényezőhöz — hogy nincsenek is olyan formák-alkalmak amelyek e közeledést természetes módon lehetővé tennék.) Fokozza ezt a hatást a faluban élő fiúk kontraszelekciója is. Érvényesül még a város és az ipar vonzó ereje. Természetes, hogy az életformaváltás kockázatát a legdinamikusabb, legértelmesebb fiúk vállalják. Durván szólva, a java „férjanyag” megy el a faluból; éppen azok, akik szellemi nyitottságuk, új életformák kialakítására való készségük következtében méltó partnereik lehetnének az értelmiségi fiatal lányoknak. Tovább rontja a házassági esélyeket az a közfelfogás, amely a lányokat nagyjából huszadik évük elérése után kezdi vénlánynak tekinteni. Az értelmiségiek, éppen az egyetemen, főiskolán eltöltött évek következtében, eleve 22—23 éves fejjel kerülnek pályakezdőkként a faluba. Tehát már-már vénlányként. A falu még élő értékrendjének normái szerint élő, „magára valamit adó” fiú pedig nem szívesen foglalkozik „vénlány- nyal”. Látnivaló, kölcsönös előítéletek sorjázása nehezíti az egymásra találást. A dolog teljes összebonyolódottsága egyetlen mondatban, amit a többiekről mondott el valaki: „Megtalálja-e valaki a párját, az embertől is függ. Úgy érzik sokan, hogy nem kell leereszkedni, de szerintem az nem baj.. .” (A leereszkedést itt ő egyértelműen szakmunkás-férj választására értette.) Vagyis: az ilyenfajta választás természetes és szükséges, koherensen illeszkedik az értelmiségi életmodellbe; ugyanakkor „leereszkedés”, tehát valamiképpen ön-feladás. Mindez egy, a maga szaggatottságával árulkodó beszélgetésrészletben: Én: Élettervek? Ő: Hát, illenék férjhez mennem. Én: Eddig miért nem? Ő: Eddig nem találkoztunk. Én: Esély? Ő: Nehezen oldódok társaságban. Férfitársaságban különösen nehezen találom fel magamat. Én: Igények a férjjel szemben? Ő: Nem föltétlenül értelmiségi legyen. De legyen művelt, becsületes, érdeklődő. Én: Hol lehet ezt megtalálni? Ő: Ezt nem tudom. Ha tudnám, akkor odamennék. Én: Lehet egy ilyen faluban megtalálni? Ő: Hát itt nehéz. Én: Miért? ő: Lehet, hogy már csak az én korom miatt is nehéz. Aki elment tanulni, ott általában párt talált magának, úgy jön vissza. Túl sok ember nincs az én koromban. Én: Ha itt nem, akkor hol? Ő: Valahol másutt megtalálni. Én: De ha ennyire elfoglalt, ennyi a munkája, akkor mikor, hogyan? Ő: Nem tudom. Ezt valahogy a véletlenre bíztam. így nyáron van több idő arra, hogy menjünk. Esetleg így. Én: És ha nem sikerül, akkor mi történik? Ő: Maradok magamban ... Eddig egyénekről volt szó. Tekintsük most át, hogy hogyan alakulnak az értelmiségi csoportok egymás közötti kapcsolatai. Az egyének kapcsolatait vizsgálva azt láttuk, hogy azok eléggé szűk körre, zömmel az azonos foglalkozásúakra korlátozódnak. Ettől azonban az értelmiségi csoportok 43
