Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál: Fülöpszállás szerepkereső értelmisége

I. Értelmiségi életutak

A jelenleg Fülöpszálláson dolgozó értelmiségiek kéthatmada nem helyi születésű. A legmesszebbről a tanácselnök érkezett, aki családjával együtt 1945-ben Bukovinából települt át. De van szabolcsi, nógrádi származék is, ámbár többségük a környékről, mindenesetre a Duna bal partjáról érkezett. Van közöttük, akit családi kapcsolat hozott Fülöpszállásra; házastársa idevalósi. De inkább az a jellemző, hogy lényegében ismeretlenül, félig-meddig idegenszerú'en kerültek a faluba. Épp itt volt állás, lakást kaptak, viszonylag közel volt a falu szülőhelyükhöz, tehát haza tudtak könnyen járni szüleikhez, és így tovább. Volt olyan is, aki bőröndjében a legszükségesebb holmikkal, munkahelyét elfoglalni lépte át életében először a falu határát. Idegenként-ismeretlen- ként kellett beilleszkedniük nemcsak munkahelyük, hanem tágabb életterük, lakóhelyük közösségébe is. Fülöpszállást nyitott, az idegent viszonylag könnyen befogadó községnek láttam, mégis a messziről érkezettség hosszabb időre befolyásolja a bein- tegrálódást, a falu teljes értelmű felvállalását. A beszármazottak többsége mára fülöpszál lási lett már, végleges életterének gondolja és tudja a falut. De mégis, nem gyökerezvén a gyermekkori emlékek és rokonsági kapcsolatok ezerszálú szövedékével a falu népének mindennapi életében, lehetséges-e oly erős kötődés és azonosulás, ami szükséges ahhoz, hogy új közösségi formák erjesztő magjai lehessenek? Egyeseknél bizonyára igen, de a többségénél még nehéz ezt elképzelni. Talán ez is egyik oka annak, hogy az értelmiség nincs úgy és abban a mértékben jelen a község életében, ahogyan arra szükség volna. — Ez azonban későbbi kérdés.

Fülöpszállás tehát nem termelte ki a saját értelmiségét. Holott értelmiséget termelt. Nem kevés azoknak a fülöpszállásiaknak a száma, akik elvégezvén az egyetemet, főiskolát, másutt keresik boldogulásukat. Volt úgy, hogy a faluba frissen végzett szakember került másunnan, s ugyanabban az évben, ugyanolyan jellegű főiskolán végzett fülöpszál lási fiatal máshová ment dolgozni. Nem tudom, miért van ez. Gondolhatnánk, hogy a „senki sem próféta saját hazájában” közmondás érvényesüléséről van szó. Ez azonban nem igaz, mert találkozhattunk hazajött, s itthon kitűnően helyét megtalált szakemberrel is. Persze az sem biztos, hogy feltétlenül jobb volna ha egy-egy falu teljesen maga termelné ki a saját értelmiségét. Hiszen az újak újfajta szemléletmódot, másfajta hagyományokat, másfajta magatartásmódokat hoznak magukkal, s ezzel segítenek dinamizmust, mozgást, fejlődést vinni a falu életébe; segítenek összekapcsolni egy-egy községet a tágabb közösséggel, az országgal. Az arányok azonban nem mellékesek. A kétharmad beszármazott talán sok. Mert igazi fejlődés csak a hagyományok és újítások dialektikájából kerekedhet ki, ehhez pedig az szükséges, hogy jelen legyenek kellő számban a hagyományok ismerői és őrzői éppúgy, mint az újítások hordozói.

Mindez azzal is összefüggésben lehet, hogy a község nem tudta — vagy nem engedtetett meg neki —vezetőit saját magából kitermelni. A tanácselnökök 1945 óta átlagban három-négy évenként váltották egymást, (pontosabban sokkal sűrűbben, hiszen a jelenlegi 14 éve áll posztján) és alig találunk közöttük község-szülöttjét. Ugyanígy a község párttitkárai között is. A téesz-elnökök, főagronómusok nagyobbik része sem fülöpszál lási származék. Ez persze nem helyi specialitás. Amennyire ismerem, falvaink jó részében hasonló fluktuációs folyamatok mentek végbe. Szükségszerű volt, hogy így történjen? — ezt ne kérdezzük most. Jó-e, hasznos-e, hogy így történt? Azt hiszem, talán több a negatív, mint a pozitív hatása. Kevés az olyan vezető, mint a jelenlegi tanácselnök, akit olyannyira sajátjává hasonított a község, hogy ma már fülöpszállásibb, mint sok bennszülött.

Az értelmiségiek életútja eléggé egyívűnek látszik. Kevés a sok-állomásos, kacska- ringós pályakép. Van, aki messzi vidékről érkezvén első állomásaként ide, már vagy

32