Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál: Fülöpszállás szerepkereső értelmisége
BÁNLAKY PÁL VÁLÓ VILÁG FÜLÖPSZÁLLÁS SZEREPKERESŐ ÉRTELMISÉGE Bevezetés A régi falu értelmiségének hagyományos képlete a pap, a tanító és a jegyző szent- háromsága. Nagyságrendtől és falujellegtől függően e kör bővülhetett esetleg református lelkésszel, gazdatiszttel, orvossal. E néhány ember — szépirodalmi és szociológiai leírásokból tudjuk jól — teljes elkülönülésben élt a falu testében. A társadalomszerkezetben elfoglalt helyük, anyagi helyzetük, életmódjuk, magatartásuk, akár még öltözködésük is, élesen elkülönítette őket a többiektől. Kapcsolatuk a néppel mindenkor fensőséges, leereszkedő maradt, még akkor is, ha a legőszintébb patriarchális jóindulattal fordultak a nép problémái felé. Ha megpróbáltak a nép atyja lenni, a különállás, a felette állás ilyenkor is egyértelmű maradt. Beleoldódni közegükbe nem lehetett, még ha akarták volna sem. A falu népe maga felett állónak tudta őket, s meg is kívánta tőlük, hogy ennek megfelelően viselkedjenek. így ez a néhány ember szükségképpen egymásra utalt, zárt kört alkotott. Mindennapjaikban, munkában éppúgy mint szórakozásban egymásra utaltak voltak, ünnepnapjaikat is együtt kellett, hogy töltsék. Érdekeik egymásrautaltságukban közösek voltak, egyformává kellett tehát válniuk gondolkodásmódban, cselekvésmódozatokban is. Féltucat kitüntetett helyzetben levő ember, egy egész falu közösségével szemben — ez volt a jellemző a régi falusi értelmiségre. Mára a helyzet gyökeresen megváltozott. Nem fél, hanem öt-hat tucat ember, és nincsenek kitüntetett helyzetben. Sem társadalomszerkezeti, sem anyagi helyzetüket tekintve. Házuk már nem ismerhető fel első pillantásra; a téesz-tag új háza gyakran rangosabb-gangosabb, mint a tanítóé. A falu ünnepein, a vasárnapi korzón ruházatuk alapján senki nem mondaná meg, ki az értelmiségi, ki nem. Az ifjú tanácsalkalmazottat — a segédjegyző utódját — nem köszönti alázatos-kalaplevéve az öreg paraszt. Beleolvadtak a falu közegébe. Érintkezésük a nem értelmiségiekkel mindennapi, természetes. Helyük, szerepük, feladatuk a falu életében, jelenlétük hogyanja csak ezen az alapon érthető meg. Fülöpszálláson jelenleg — attól függően, hogy szűkkeblűbben vagy nagyvonalúbban vonjuk meg az értelmiség határait, — nagyjából 80—100 értelmiséginek tekinthető ember él. Legnagyobb gyűjtőhelyeik az általános iskola, a szakmunkásképző intézet, a termelőszövetkezet és a tanács. Itt található körülbelül háromnegyedük. A többiek inkább egyénenként, elszórtan egy-egy kisebb vállalat vezetője, mérnöke stb. Ennyi ember között szükségszerűen alakulnak ki feszültségek, ellentmondások, jönnek létre nézeteltérések, vannak torzsalkodások. A beszélgetések során bőven hallottam én is hántásokról és bántódottságokról, sértésekről és sértődésekről; ezek egy részének jó oka van, más részük csupán az önértékelés ilyen-olyan torzulásaiból ered. Engem azonban nem ezek érdekeltek. Az általánosabb folyamatokat, az értelmiségi magatartások változásait,az értelmiség jelenlegi helyét a faluban, viszonylataikat, lényeges problémáikat próbáltam bogozni. „Leleplezést” tehát ne várjon senki. Nem nyomoztam utána, hogy ki, mikor, kit hogyan bántott vagy nem bántott. Egy, a maga mindennapjaiban normális működésű falu értelmiségének rajzát próbálom adni. 31
