Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Székelyhidi Ágoston: Rudak versengése (Vagy: mitől korszerű a sport!)
tárgyakat, szereket, gépeket, a fölfedezett tényeket és törvényeket mennyire vagyunk képesek teljesítményeink forrásává és részévé tenni. Ez, elsősorban ez mutatja a sport korszerűségének fokát. Kijelölve az utat, módot az általános testedzés számára is. Mely szintén alkalmazkodásának minél teljesebb kiterjesztésében válik, válhatik korszerűvé. Első indulatomban ostobának, majd megalázónak neveztem ezt a fölfogást. Nem is pusztán a természetes, de még szűkítve: a sajátosan emberi képességek és szerepek kifejlesztésének és megőrzésének elvét szögezve szembe vele. Igaz, a ké- születlenség töredékességével és fölszinességével. Jöjjenek hát most utólag az alkalmasabb érvek, a türelmesebben kibogozott összefüggések. Rudak versengése Száz évvel ezelőtt a versenyeken nagyjából ugyanakkora magasságot ugrottak át rúddal, mint ma rúd nélkül. Két és fél méter már tisztes eredménynek számított. Lassan emelkedni kezdett a szint. Mígnem az 1970-es évek közepén egymás után jegyezték föl az új csúcsokat, végül a világcsúcsot, Dave Roberts 5,65 méterét. „A vörös hajú, balkezes texasi egyetemista” egy földszintes ház magasságán röpült keresztül, három méterrel toldva meg a századforduló átlagos teljesítményét. Ekkora különbséget egyetlen más fizikai sportágban sem értek el. Kérdés persze, hogy a csoda minek révén valósult meg, vagyis, hogy sportteljesítményt lássunk-e benne, esetleg puszta mutatványt. Döntsenek a tények. Részletes és pontos leírás áll rendelkezésünkre egy szakmai újságban. „A rúdugrás hőskorában, a múlt század ötvenes éveitől kezdve még kőrisfából vagy diófából készült hosszú, súlyos rudakkal ostromolták a szerény magasságokat. . . Később a nehéz szerszámokat kiszorították a könnyű, hajlékony bambuszrudak, s ezzel új korszak kezdődött a versenyág történetében.” Majd ,,az amerikaiak a műanyag-rudakkal jelentkeztek és megnyitották a legújabb korszakot. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség . . . később sokszor megbánt könnyelműséggel elfogadta az üvegrostból készült szereket, amelyek teljesen átalakították az addigi ugrótechnikát és a szám jellegét is. így 1961-től kezdve máig harminc alkalommal és 85 centiméterrel javították meg a világcsúcsot... A nemzetközi szövetség tehetetlenül figyelte ezt a versengést. Csak egyszer szólt közbe, 1972-ben, amikor Bob Seagren a Cata Pole elnevezésű rúddal 563 centiméterre javította a világcsúcsot. Akkor hosszú huzavona után ... megtiltották az új, zöld színű rúd használatát. De a jólértesültek tavaly már rebesgették, hogy a sportszergyártók nem alszanak, uj csodarúd van készülőben ... és egy képzett ugró az új banánrúddal akár 20—30 centit is javíthat addigi eredményén. A sárga színű rúd egyébként a déligyümölcsre emlékeztető, hajlított alakjáról kapta nevét. Alsó fele merevebb, a felső hajlékonyabb elődeinél, s pontos letűzés esetén a feldobó katapult hatása sokkal nagyobb ... Az eredményeket betetőzte Dave Roberts világcsúcsjavítása . . . Még az idei fedettpályás idényben is csak 518 centiméterrel szerepelt. Utána, saját szavai szerint, mint egy őrült kezdett el edzeni és ismerkedni a banánruddal. Hat hét elég volt ahhoz, hogy első szabadtéri versenyén az új csodaszer ezt a hatalmas termetű, 189 centi magas és 85 kiló súlyos atlétát átlője az 565 centiméteres magasság felett. Roberts most már az 579 centi eléréséről beszél. S a banánrúd átütő sikerének csalhatatlan jele, hogy a régi zöld katapultrudak árát egyszerre a felére szállították.” Félreérthető-e a válasz? Bár az eredményeket emberekhez, azaz sportolókhoz fűzték, az igazi teljesítményt a rudak érték el. A bambuszrúd, a fémrúd, az üvegrost-rúd, 60
