Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: A harmadik lehetőség hiánya (Befejező rész)

elér, minőségi változás következik. A szellemiek egyszer fontosak lesznek, de még nincs meg a jóllakottság érzése!” V. Mihály.

„Már nem tudok olyan gyorsan reagálni a bajokra. Ennyi év után kicsit belefásultam, de azért még képes lennék újat csinálni. Sok mindenen változtatni kellene ... Ha minden jól megy, 2000-ben elégedett, megállapodott, városhoz közelítő település leszünk. A lakosság nem fog nagyon csökkenni, mert a jólét itt tartja az embereket, de szórakozni, pihenni elmehetnek a városba vagy valamelyik nyaralóhelyre. A közösségi élet nem romolhat tovább . . . Csak azt mondhatom, aki itt marad, majd kitalálja: hogyan javulhat. Én nem hiszek abban, hogy később elidegenedés lesz.” F. János.

„Beszéltünk a jövőről, arról, mi kötné itt a fiatalokat, mert nem találják a helyüket ... A művelődési házban csak bálokat rendeznek, a pártházba nem szívesen mennek, a kecskeméti színházba ingyen se kívánkoznak. A tanácsház alatt kaphatnának egy pinceklubot, de százhatvanezer forint kellene hozzá. Ha lenne is rá pénz, ez ide kötné az ifjúságot? Nem hiszem. A jobb kereset, az anyagi biztonság már kevés. Más légkör, más szokás, más életmód, más művelődés kellene. Sokkal több kell, mint egy pinceklub. A falu megmaradását jelentős beruházások és szellemi befektetések segíthetnék. A művelődési ház, például, nyáron összehívhatná a máshol tanulókat, gimnazistákat, főiskolásokat és ösztönözhetné őket az érettségi vagy diploma utáni visszatérésre ..

G. Imre.

„Ha nem lesz változás, az emberek még jobban bezárkóznak. Nevetséges, ha azt hisszük, hogy a művelődési ház bármin is változtathat. Félő, hogy P. Márton, az új igazgató is belebukik terveibe vagy lassan feladja őket. Nem valószínű, hogy a fülöp- szállásiak mást akarnak majd. Nincs igényük rá, inkább nyaralót vesznek és kivonulnak a faluból. A hétvégeken már most is 30—40 család kocsikázik a községből ... Csak a gyors közbeavatkozás segíthet. A látványos, mindenkit megmozgató, régi szokásokat kellene feleleveníteni. A szüreti mulatsághoz hasonló»Piros Alma« bálokat évente megrendezhetnénk. S találjuk ki újakat...” Sz. Sándor.

„Nem gondolkodnak az emberek a jövőről. Elfogadják azt, ami van. Az meg nem fordul bennük, hogy ők változtassanak. A fiatalok se vágynak nagy dolgokra. Nincs jövőképük. Mindenki csak a saját évrényesülésével törődik. A falu nyílván külsőleg változik, a fiatalok többet tanulnak, de aztán ...” N. Júlianna, „Nincs távlat. Ügy látom, egyik napról a másikra élnek. A hívek azt mondják, ha mi meghalunk, vége az egyháznak is. A jóllakottságból kiábrándulás lehet, de nem hiszem, hogy az emberek elvadulnak, inkább közelebb kerülnek egymáshoz.” B. Károly. „A falu egyre sorvad, a város szívja a képzetteket. A technika elvonja, atomizálja az embereket. Öregszünk, bár szép álomra vágyunk. Az autó már nem a vágyak netovábbja, de a jövővel nem emésztjük magunkat.” H. Lajos.

A magyar falu színes és gazdag világban élt, kultúrája attól volt teljes és közösségi, mert — ahogy Erdei Ferenc megfogalmazta az élet és a termelés különböző alkalmaihoz tapadt. A termelést és a kultúrát sem lehetett szétválasztani. A közösségi renddel együtt olyan szellemiség, művelődés alakult ki, amelyben mindenki egyformán teremtő, aktív részes volt.12 A falu kultúrája, művészete azért minden területen maradandót, értékeset hozott létre.

A termelés, a közösség és a kultúra egysége, összetartozása a felszabadulás után végképpen felbomlott. A mezőgazdaság szükségszerű, gyors és teljes megváltozása közben a régi falusi értékrend és kultúra érvényét, funkcióját vesztette. A vidék már a harmincas években a számára idegen városi kultúra fogyasztójává vált, ami véleményem szerint fokozta a közösségek széthullását. Erdei nem véletlenül írta, hogy a falusiak

12. Erdei F.: i.m. 193.1.

56