Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: A harmadik lehetőség hiánya (Befejező rész)
git, ha diákat vetítünk. Az előadások után ráadásul nem alakulnak ki viták, mert a falubeliek nem mernek, s nem is tudnak hozzászólni.” Sz. Sándorné pedagógus, a TIT helyi szervezője. „Nemrégen jutott hozzám a családunk krónikája, amelyet többen vezettek 1820-tól 1875-ig. Felbecsülhetetlen dokumentum Fülöpszállás múlt századi életéről. A falu krónikáját a felszabadulás előtt S. József pap vezette, mintegy ötven éven át. Azt tudom, hogy ez a krónika hol van, de nem mondhatom meg, mert az illető úgyis letagadná, a bíróság előtt is. Ma senki nem ír krónikát; én sem. Nem is tudnék, mert a fontosabb adatokat nem kapom meg, se a tanácstól, se a szövetkezettől. Belátom, kellene egy olyan krónika is, amely az emberek életével, szokásaival, titkaival foglalkozik, de ezt sem vezeti senki.” H. István. „A közösségi élet csökkenését a tömegkommunikáció is okozta. Amíg nem ült mindenki a televízió előtt, addig az emberek jobban összejártak. A találkozások azóta a névnapokra, lakodalmakra és a keresztelőkre szorítkoztak. Nem a televíziót hibáztatom, hiszen kinyitotta, de el is magányosította a világot. Fogalmam sincs, mikor jutunk el oda, hogy az emberek nem néznek meg annyi TV-műsort, s kimozdulnak családi váraikból. A fiatalok persze joggal követelték, nincs olyan szórakozóhely, ahol kulturált körülmények között szórakozhatnak. Most szemben a tanácsházával, az egykori Áfész-irodák helyén ifjúsági presszó nyílik, már hozzákezdtek az átépítéshez.” P. Antal. „Négy éve nagyot és merészet akartunk alapjaiban szerettük volna megreformálni a kulturális életet. Együttműködési megállapodást készítettünk, amelyet a község minden állami, gazdasági, társadalmi szerve aláírt volna. A megállapodás lehetővé tette volna, hogy minden anyagi és szellemi energiát koncentráljunk. Azt terveztük, hogy a kulturális életet egy társadalmi testület, a községi művelődési bizottság irányítja, amely átfogó elképzeléseket dolgoz ki, konkrét ajánlásokat készít a tanácsnak, dönt az anyagi eszközök felhasználásáról. De ezzel az elképzeléssel csúfosan megbuktunk, mert az együttműködési tervet senki sem írta alá. A gazdasági egységek arra hivatkozva mondtak nemet, hogy nekik csak a termelés a dolguk, s enm kell foglalkozniuk a termelést végző emberrel. A kudarc óta négy év telt el, az együttműködési megállapodás aktuálisabb, mint bármikor. Az elvesztegetett éveket nehéz lesz behozni...” F. János. „Fülöpszálláson hamar elfáradtak az ügybuzgó emberek. Nincs elég lelki, s gondolati töltésük. Ahogy beszélgettünk, most ébredtem tudtára, hogy nincs képük a jövőről. Nem tudják, milyen legyen ez a falu. Kívül-belül. Nekem sincs elképzelésem. A jövő elszaladt előlünk." H. István. „A falu holnapjában a szövetkezet a meghatározó. De nem annyit halad előre, ameny- nyit lehetne. Nincs eléggé gépesítve. Az ipari üzemünk ezután számológép-alkatrészeket gyárt, de az összeszerelést nem itt végzik. Aztán elérhetnénk, hogy sokak érdeklődését felkeltsük, a közösségi művelődést segítsük. Többet nem tudok mondani...” T. Ignác. „Jó. Lassan araszolunk. De ezzel a gyorsasággal csak a hátrányunkat fokozzuk. Mintha rákok lennénk.”'T. István. „Nincs különösebb jövőképem. Azt hiszem, látnoknak kellene lenni. A jobb szándékú emberek, akik élni akartak, korábban elmentek már. Akik maradtak, nem jártak rosszul, csak később javult a helyzetük. A következő évtizedben senkinek se lesz megélhetési problémája. A szövetkezet fejlődése nem torpan meg, az ipari üzem kétszáz fiatalnak biztosít munkát. De olyan nem lesz majd, aki megrakja a szekeret vagy megkapálja a szőlőt. A szövetkezet kénytelen lesz gépekkel helyettesíteni a kétkezi munkát. Az életszínvonal tovább emelkedik, talán abban bízhatunk, ha egy bizonyos szintet 55
