Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 11. szám - Szilágyi Zoltán: Fölriadó (vers)

SZILÁGYI ZOLTÁN

FÖLRIADÓ

Fölriadó

akáctüsök-emlékek.

Szájamban az ásottkút vize, tenyeremben a reggelek. Összeomlanak.

Tovaszivárog a szélben

a szelíd lóhugyszag.

A ráf nem marad már a szekérkeréken.

Gerliceszínű buckák.

Maradok.

Porcsin-fű.

Temérdek beléndek.

Sétáló páva.

Táj.

Sugárlanak A réten a mének.

Vályoggödör a tó.

Békatotyogó.

Áll a sárvásár. —

Szülőhaza

Világgáment a tanyákból. Nézek.

Köményvirág tekintettel. Elcsapottcsikó-szemmel.

Miért?

Hová?

Bök az akác, a csalán csíp. A kóró oson.

A csicsókavirág csicserít. Jércét remél a vércse. —

Az asztalon két kéz. Halottaknapi csuma. Nézd!

Vert fal.

Vert kutya. Vert asszony. Vert világ.

Útszéli füvek zengenek.

A világ kidűlt kalamáris.

Ez a dűlő apám is, anyám is. Lábnyom-, szekérnyom-királyságom. Tündöklő eketaliga.

Kaskantyú, 1977.

41