Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 11. szám - Bisztray Ádám: Egy hársfa a tengelye (vers) - Tarnai László: Ellovagolt (vers)
BISZTRAY ÁDÁM EGY HÁRSFA A TENGELYE Fordul a mennyég feletted, egy hársfa a tengelye. A görbe és gödrös utcára kilépő házat, ki tudja, kik lakják. A forgásban alig mozdulnak a felemás levélkék, mégis elfogják előled a felhőt, a kert régi gazdáját, csontkeret fölül pilllantó szemet. Fel kéne állnod, hideg a föld még. Ha lesz virág a fán, piros teákat főz, akit nem látsz, padláson szétterített és szárított hársfavirágból. Mikor lázad szökik fel, a kicsit salétromos szobában feküdve, vizes ruhát csavar testedre, s mintha kitüntetés volna, bakarasznál alig kisebb fénylő biztosítótűket kapcsol rád. Az áttört falban cserépkályha, zöldmázas vakablakában két-három alma sül, ráncosodik, illatos Batul. TÁRNÁI LÁSZLÓ ELLOVAGOLT Juhász Gyula emlékére Anna, hegedű nem szól már, ellovagolt százharminchárom katonám százharminchárom holló-köpenyben. Fekete sírkereszten lobog gyolcsfehér ingem. Fekete sírkereszten jöjj el feltámadás! Anna, hegedű nem szól már, ellovagolt. ..
