Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 11. szám - Tornai József: Nászmenet (elbeszélés)

soha energiája. Nem lehetett megállni, ahogy a nap sem állt meg: följött és lenyugodott és voltaképpen ő tartotta a lelket, az ördögi lelket Ferenciben. Persze nem attól volt megszállott, hogy Erzsébet meghalt, eltűnt, porrá lett. Erzsiké csak a katalizátor volt a saját ürességének kiváltására. Belül teljesen üres lett, amilyen még soha és ezt az űrt csak nagy térrel, ezzel az óriás égen és földön vörös tengerben úszó nappal tudta kitölteni. Még az ivás sem volt igazi anyag az üresség ellen. Az ivásról nem tudta, mi, miért csinálja. Azt biztos örökölte.

Időnként megpróbálta kiszámítani, mióta kering a pusztában. De csak homályos eredményekre jutott. Néha megkérdezte a sofőrt, szenvedő embertársát, az föl is világosította, de ő rögtön elfelejtette a szavait.

Ezért nem biztos, hogy a harmadik vagy a negyedik napnál tartottak, amikor egy több kilométer hosszú falu tengerszéles, sivár főutcáján esküvőbe botlottak a sárgás, barokk templom előtt. Intett a sofőrnek, odakanyarodtak és kiszálltak. A násznép, a vőlegény-menyasszony éppen akkor ért ki a templom száján és a rokonoktól, ismerősöktől körülvéve egymás után szállt be a fölvirágzott autókba. Valaki meglátta közülük Lászlót; egy régi komája volt, akivel együtt jártak gimnáziumba. Betuszkoltak még néhány nőt és férfit a taxiba, aztán besoroltak a hosszú menetbe a többi kocsi után. Mentek ki a pusztára, ahol a lakodalmat tartották. László közben virágot, italt, édességet, televíziót vásárolt a boltokban, mindent begyömöszöltek a csomagtartóba.

A puszta egy sor ház volt mindössze, annak is csak az egyik fele, a másik oldalon csak két ócska vertfalú ház omladozott. Ahova mentek, a lány szüleihez, az udvaron óriási nádpajta állt a nagy, gyöpös udvar végében, égigérő, öreg akácfák alatt. A házak előtt sorban álltak a gyerekek, asszonyok, öregek, lányok, kerékpáros férfiak, legények. László nem ismerte a vőlegényt meg a menyasszonyt, az újdonsült házasokat. De azt látta, hogy az emberek, a szomszédok nagyon szeretik, sőt szinte tisztelik őket. Aztán megtudta, hogy ez nagy szerelem, gyerekkor óta tartó és ezért mindnyájan a magukénak érzik az ügyet. Mert a lány apjának halála miatt nagyon sokat kellett várni a menyegzőre. Az örömanya nem akart esküvőt a gyászév letelte előtt. Mikor az is megvolt, akkor meg a fiú lett beteg, be kellett vinni a városi kórházba. Már úgy volt, hogy nem is tudják megmenteni, hosszú hónapokig ott szenvedett: ráment a mellére egy traktor. Aztán váratlanul fölépült, virulóbb, keményebb ember lett, mint a baleset előtt. És most eljött a napja, itt vannak együtt éjszaka előtt, amit már annyiszor elképzeltek, hogy nem is tudják, mi lesz: rábíznak mindent a csillagokra, a sötétségre.

Akit lehetett, leültettek a nagyszobában, de mindenki vendég volt, tele velük a gádor, a konyha, az udvar. Ferenci átadta ajándékait a televízió láttán meghökkent ifjú párnak. A sofőrt visszaküldte a faluba száz üveg pezsgőért. Közben megkezdődött a szertartás. Mert ezen a pusztán kiváltságos szokások szerint tartották a lakodalmat. A táncot, az ivást, a mókát a nagy, szénaszagú, de méginkább nádszagú pajtában tartották. Ott lógtak a színes lámpák a pajta akácfa-gerendáin, amiket már jócskán ki- luggatott a szú. Az újdonsült párnak le kellett ülnie a pajta hátsó fala elé, mintha királyi pár volnának. A rokonok, ismerősök, vendégek két sorban eléjük álltak, az örömapa, örömanya pedig melléjük. Testvérük, húguk, bátyjuk mögéjük; lábuk elé egész csapat kölyök meg kölyöklány telepedett. Akkor bevágodott két lovas legény a pajta magas kapuján: virággal sűrűn teledíszített botokat adtak át, fehéret a menyasszonynak, kéket a vőlegénynek. Aztán legények és lányok kis, faragott bölcsőt hoztak be rúdon, közben énekeltek,szelíd testritmussal kísérve a dalokat. Azenét nem cigányok, hanem néhány helybeli citerás meg furulyás szolgáltatta. Nem volt semmi hangoskodás, inkább ünnepélyesek voltak. Következett a lakodalom gazdájának megválasztása. László komájának közbekiáltására egykettőre Lászlót választották meg. Neki kellett a vendégek, de főként a fiatal pár minden kívánságáról meg az általános rendről gon35