Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 10. szám - MŰHELY - Gál István: Babits és az orosz irodalom

első munkásíró. Az első, aki nem «megérkezett» a szocializmusba, hanem onnan indult ... Az első proletár, aki a polgári literatúrába nemcsak bejutott, de ott nagy karriert is csinált.”

Babits segédszerkesztője, az akkor még naturalista kezdő regényíró Földi Mihály írta 1918—19-ben a legtöbb külföldi folyóiratszemlét. Egy „Dosztojevszkij és az orosz forradalom” című folyóiratszemlében a következőket írja: „Dosztojevszkij ízekre szedi az orosz intellektuelt és az orosz forradalmárt. Ez a kettő kb. egyet jelent, hisz az orosz intelligencia már egy évszázad óta egy radikális átalakulás forradalmi eszméjéből él. Ezekre a forradalmi eszmékre jellemző, hogy sohasem egy politikai rendszer eltörlését követelték, hanem mindig arra törekedtek, hogy az egész emberiséget szédítő ugrással, egyszerre ragadják át a sötétség országából a ragyogó világosság országába.” „Az orosz forradalmárok nem a Romanov-ház megdöntésében látták hivatásukat, egy teljesen új épület alapját akarták megalkotni, egy épületét, mely nemcsak Oroszországot, hanem egész Európát magába fogadja.” Jelentek meg ebben az évfolyamban tanulmányok Dosztojevszkijről, Gorkijról, Lunacsarszkijról. De egyes magyar szerzők helyzetelemzései is hozzájárultak az olvasók gyors felvilágosításához.

A 20-as években Babits egyik újpesti tanítványa, később a pesti egyetemen az általános nyelvtudomány professzora, Laziczius Gyula írt több tanumányt az orosz irodalomról, egy másik ugyancsak újpesti diákja, Hevesy Iván pedig az új orosz filmről írt.

Az orosz klasszikusokról és az új szovjet írókról egész sereg jelentékeny esszéíró és kritikus írt tanulmányokat és ismertetéseket abban az időben, amikor Babits felelős a világirodalom újdonságainak vagy újjáértékeléseinek bemutatásáért. Bálint György, Füst Milán, Görög Imre, Halász Gábor, Kassák Lajos, Kárpáti Aurél, Király György, Kosztolányi Dezső, Laziczius Gyula, Lesznai Anna, Nagy Lajos, Németh László, Sárközi György, Szabó Endre, Színi Gyula és mások közlik értesüléseiket a nagy oroszok újraértékeléséről vagy az újonnan fölbukkant szovjet írók újabb műveiről. Ehrenburg, Gladkov, llf és Petrov, Katajev, Pilnják, Szmeljov, Solohov, Szejfullina, Taraszov- Rodionov kerül így bemutatásra.

Illyés Gyula megjelenésével állandó orosz, illetve szovjet szakértő jelenik meg a Nyugat hasábjain. Éveken keresztül támadja a hazai és külföldi ellenforradalmi hangvételű könyveket a Szovjetunióról, 1934-i oroszországi utazásáról készült naplójából közöl részleteket, majd később Puskinról és Lermontovról klasszikus tanulmányt. A szerkesztőséget adminisztráló Gellért Hugó a Nyugat Könyvkiadó orosz kiadványait fordította, Illyés az ő segítségével vállalkozhatott a Mai Orosz Dekameron szerkesztésére. Babits orosz rovat bevezetését is tervezte a 30-as évek elején.

Schöpflin Aladár írta meg egy visszaemlékezésében a második világháború után Babits korai érdeklődését az orosz forradalom iránt. Szabó Ervin volt az, aki mindkettőjüket beavatta értesüléseibe az orosz forradalmi események felől: „Mi, akik írók voltunk, nem tudtuk azonnal meglátni ennek az eseménynek (az orosz forradalom kitörésének) történelmi jelentőségét, hiányosak voltak értesüléseink, a lapokban ellentmondó híreket olvashattunk róluk, nem tudtuk a forradalom előzményeit, azokat a okokat, amelyek előidézték, nem ismertük azt a mély belső forrongást, amelyet a háború hatásaképp az orosz társadalom átélt és amelynek következménye a cári uralom megdőlése volt. Szabó Ervin volt a dologról legjobban tájékozva, ő ha szintén nem tudhatta is pontosan akkor még, mi történik Oroszországban, de sokkal jobban ismerte, mint mi az előzményeket, az oroszországi társadalmi állapotokat. Ő már akkor várta a forradalom kitörését, mikor nekünk még sejtelmünk sem lehetett róla. A vele folytatott beszélgetésekből ismertük meg pontosan a japán háború utáni orosz forradalmi mozgalmakat, az 1905-i orosz forradalom lefolyását és eredményét. Ő már tud77