Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Diósi Pál: Páros interjú

Inkább megyek a körzeti orvoshoz ... az nem olyan veszélyes. Vagyis egyáltalán nem veszélyes, ha elmegyek a körzeti orvoshoz.

* *

*

— Gondolkodtál már azon, hogy körülbelül hogyan alakul az életed olyan négy-öt év múlva?

— Sok esetben belegondoltam ebbe, hogy mikor eljön az az idő, hogy meg kell nősülni, szóval nem az, hogy kell — érted? —, de eljön az az idő, amikor az ember nősül. Hát én úgy gondolom el az életemet, hogy egy olyan másfél éven belül biztos megnősülök, ezt tutira veszem. Hát azt szeretném, hogy legyen egy-két családom, szeretném, egy fiú, meg egy lány, aztán egy kis saját házam legyen, amit én építek, szóval építtetek, szeretnék egy kocsit magamnak, és zajlana az élet tovább, szóval a házasságom.

— Van ennek az elképzelésnek reális alapja, vagy pedig ez inkább csak fantázia?

— Nem fantázia, ez komoly dolog, szerintem teljesülni fog. Biztos vagyok a dolgomban, már legalábbis a nősülés szempontjából. Feleség, család.

— Mi tesz téged ebben biztossá?

— Hát a szüleim. Szüleim által van ez az előrelátási gondolatom, hogy belegondoltam abba, magamtól szeretnék felnőni, nem a szüleim által, hogy ők nyomjanak engem, ezt vesznek, azt vesznek, kocsit vesznek, vagy a házba segítenek. Én csak magamtól szeretnék felnőni, én ezt elgondoltam és szeretném is, hogy ha teljesülne.

— A házasságra vannak konkrét elképzeléseid?

— Van egy kis... — hogy mondjam — hát egy menyasszonyom, udvarolok neki. Nem úgy, hogy rendszeresen lejárok hozzá, de szóval a két szülő — az én szülőm, meg a lánynak a szülei — nagyon akarják, hogy mi egybekeljünk. Szóval férj és feleség legyünk, összekerüljünk, de hát így azt mondom neked, hogy jegyesek vagyunk. Szóval az én anyám is nagyon akarná, meg a lánynak az anyja is.

— És te hogy vagy a lánnyal?

— Tetszik nekem is, ahogy elnézem őtet, szép, a mi vérünk, hogy úgy mondjam . . . Hát tudod, hogy én is romacsávó vagyok, srác vagyok. Szóval már nem ilyen, mint a Komé vagy a Princ, hanem az úri negyedből származom, tudod, úgy hogy muzsikus fajtába, nagyapám cimbalmos volt, szóval így mind zenészek voltak, hát biztos ilyen nevet nem is hallottál.

— Az itteni cigányok között tényleg nem.

— Na nem is csak az itteni, hanem amikor hallottad, nem tudtad, hogy hogy kell leírni, vagy hogy van ez az izé. Mindenki, akárhol, vagy akármilyen irodába járok, nem tudják kimondani, meg le sem írni. Ezért mondom, hogy furcsa név ez a miénk.

— Mióta tudod azt, hogy a szüléitek egymásnak szántak titeket?

— Három éve. Három éve, hogy az anyám említette, én nem is akartam róla hallani. Egy olyan alkalom volt, hogy egyszer kicsit ittam, berúgtam egy kicsikét, mentem haza, és tudod a részeg ember nem a megszokott ütemben van, hanem egy kicsit megemeli az ital. Úgy kijött belőle, mert anyámmal volt egy kis nézeteltérésem és valahogy mondtam neki, hogy mit akarsz, hagyjál békén, azt csinálok, amit akarok. És akkor másnap következett ez a dolog, hogy sírt anyám, és mondta, hogy nem így gondoltam, hogy te így fogsz velem beszélni. Jót akarok neked, kiabálsz velünk, meg ekezdesz inni, mire jó ez, amikor szép kis menyasszonyod is van, meg minden. És akkor mondtam, milyen menyasszonyom? Nem is láttam a menyasszonyt. És akkor így jött ki, szóval, hogy ő elképzelte az életemet, hogy hogyan fogom leélni, szóval őneki halvány gőze

54