Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Diósi Pál: Páros interjú

(Rágyújt, gyorsan folytatja) igen, volt egy srácom, hét hónapig jártam veleés még any- nyira nem éreztem aztat, hogy én vele lefeküdjek, hogy inkább otthagytam. Mondom neki, hogy én jobbra, te balra. Először neki is nehéz volt, meg nekem is, mert tényleg szerettük egymást, és nem fiatal hapsi volt, hanem 28 éves volt már a Laci, és így vége is szakadt a kapcsolatunknak. Nem volt úgy köztünk semmi.

— Arra gondoltatok, hogy valami terhesség megelőző eljárást használjatok?

— De . . . igen gyorsan jött. Nem gondoltam, hogy rögtön terhes maradok. Azóta is beszéltünk Karcsival és ünnep után elmegyek orvoshoz. íratok gyógyszert.

— A terhességedről itt a klubban beszéltél valakinek?

— Nem, senkinek. Egyedül Zsuzsa tud róla.

— A testvéred?

— Ja, a Joli? Az is tudja, de hát nem szólt semmit. Nem szólt egy árva szót sem.

— Hogyan látod, ő milyennek fogadja el a mostani kapcsolatodat?

— Karcsival? Te, én nem tudom, nem is kérdeztem, nem is figyeltem meg, az az igazság, de .. ő már tudja aztat, hogy én már 18 éves vagyok, valami nekem is jár most már. És nem is törődik vele, az az igazság, hogy egyáltalán nem is törődik vele. Meg nem is nagyon szoktam vele megbeszélni. Úgy elmesélek neki pár dolgot, ő meg hallgat. Véleményt soha nem szokott mondani, tényleg, nem is tudom miért nem mondott soha véleményt.

— Az ő dolgaiban te hasonlóképpen nem veszel részt?

— Hát, hogy ha olyan van, amit tényleg nem kell csinálnia, nem odavalót, vagy hülyeséget mond, akkor mondom neki, hogy Joli, ez hülyeség, próbáld másképp. Akkor vagy elfogadja a tanácsomat, vagy nem De még eddig mindig elfogadta . . . Vagy esetleg .. . mert ő is kérdezte, hogy mit csináljon most, hát nem tudtam neki rögtön mondani . . . mert a Feri egy hónap után rögtön le akart vele feküdni. Ne hülyéskedj, megismerkednek, és első nap avval kezdik, hogy egy hónap után le kell hogy feküdjön. Mondtam neki, hogy ahogy gondolod. Mondtam neki, ha otthagyod, otthagyod, ha nem, akkor nem. Te tudod, mit csinálsz, ahogy te jónak látod ... és látod, hogy nem foglalkozik vele, mert megutálta rögtön. Olyan természetű, hogy nem szereti aztat, ha nagyon szemtelenek vele. Igaz, hogy nagyon őszinte akart lenni a Feri, de szerintem az, hogy rögtön megmondja neki, hogy egy hónap múlva le akar vele feküdni, az egy hülyeség. Karcsi nekem nem is mondta azt, hogy le akar velem feküdni ... vagy valami ... Ez úgy jött ki, hogy ... mi elmentünk és voltunk együtt.

— Van olyan ismerősöd, akivel ezeket a dolgaidat meg tudod beszélni?

— Igen, van, a barátnőm. M. Kati. Nagyon régi barátnőm. Biztos ismered, akinek most lesz kisbabája. Mi egy iskolába jártunk, egész’ harmadiktól és megmaradt a kapcsolatunk. Nagyon jó barátnők voltunk, azelőtt is mindent elmondtunk egymásnak. Ő is elmondta, . .. meg hogy ha segítséget kértünk egymástól — ez kölcsönös volt — ha ő kérdezte, hogy na, most mit tegyen, mit látok szerintem jónak, akkor mondtam, hogy mit, és ha nekem volt problémám, akkor én is mentem, kérdeztem, mit tanácsol, mit csináljak, ha valamit nem tudtam eldönteni.

— Ezt az orvost, akit most megkerestél, hogyan találtad?

— Van egy munkatársnőm, bent dolgozik a gyárban, és annak a sógora az ilyen nő- gyógyászati orvos, és annak a haverja volt. Annak a barátja, az is nőgyógyász hapsi volt, és úgy . . . ő ajánlta nekem azt, mert tudtam, hogy neki rokona orvos, és kérdeztem, hogy nem tudsz-e valami jó orvost. Mondta, hogy igen, a barátját ajánlja, de nagyon rendes, kedves kis doki volt.

— O kórházi osztályon van?

— Nem, ez egy hotelban van, nem tudom a nevét. Várjál! Talán Pax Hotel?...

51