Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: A harmadik lehetőség hiánya

beláthatatlan, hogy a szövetkezet megerősödése, a háztáji sikere, a település lassú fejlődése megállítja-e vagy esetleg megfordítja-e a folyamatot. Lényeges változást az hozhat, ha sokkal több gyerek születik, s ezek nem hagyják faképnél a falut, bár csábítanak a városok.

A család második gazdasági feladata: a saját szükséglet fedezése, aminek nincsenek akadályai, ha csak a betevő falatot tartjuk annak. Az kétségtelen, hogy az életmód már nem földcentrikus, a családfő nem azért űzi feleségét s gyerekeit, hogy még több földet vegyenek. De a föld helyére is a vagyon került. A falu társadalmában ma annak a családnak van rangja, amelynek az átlagnál nagyobb a vagyona, csakhogy az átlag is állandóan gyarapodik. A vagyoncentrikus életmódot nehezebbé teszi, hogy a háromgenerációs családok felbomlanak, így minden generációnak külön vagyont kell felmutatni.

A tárgyiasuló vagyon úgy növelhető, ha szaporodik a család keresete és főleg az árutermelés minél kisebb önköltséggel még többet hoz. A családi termelést változatlanul jellemzi, hogy nem sajnálják az élőmunkát, bár a gépesítést sem hanyagolják el. Az árutermelés jelentősen megnöveli a családok gazdasági potenciáját, de az új beruházások — szinte kivétel nélkül — az árutermelés fokozását és a civilizációs vívmányok elérését szolgálják. A család gazdasági szerepe így megerősödött, de ezzel párhuzamosan nem vált fontossá a családi kohézió. A nem-gazdasági szerepek továbbra is másodlagosak.

A gazdasági élet javulása magával hozta a társadalmi rétegződést. A leggazdagabb és legszegényebb réteg között, mint említettem, majdnem tízszeres a jövedelmi különbség, amit növel a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely eltérése. A mezőgazda- sági fizikai dolgozók és a parasztságból származó gazdasági-politikai vezetők között is jelentős a különbség. Keresetben, társadalmi rangban, politikai funkcióban stb. A rétegek egyre távolodnak egymástól, ha a válaszfalak egyelőre nem is merevek. Mindenesetre egy értelmiséginek ma sem ajánlatos fizikai dolgozóval egybekelni. Ez nyilván fordítva is igaz.

A fiatalok távozása, a rétegződés fokozódása, de főleg a jövedelemre koncentráltság hozta magával, hogy az emberi és közösségi viszonyok megfogyatkoztak. A családon belül, de a családok között is a kapcsolatok ritkábbak, felszínesebbek. Az egyik interjúban szerepelt, hogy az összejárás, a barátkozás, a csendes borozgatás megszűnt. Ezek a jelenségek nem magyarázhatók csak azzal, hogy kevés a szabad idő vagy hiányzik a szellemi élet. Persze, az kétségtelen, hogy a napi két műszak, a szüntelen hajszoltság elidegeníti az embereket.

Fülöpszálláson a rokoni kapcsolatokat ápolják ugyan, de még az egy rétegbe vagy egy szakmába tartozók sem találkoznak rendszeresen. Az egy helyen dolgozók sem ülnek össze munkaidő után. A szegényes maradék: a névnapok megtartása, ahol az alkohol- fogyasztás még inkább felszökik. De az emberi kapcsolatok, a kis- és nagyközösségek hiánya egyelőre alig vált ki tiltakozást, legfeljebb a fiatal értelmiségben tudatosul a gazdag magányosság, de más életmintát vagy közösségibb magatartást ők sem mutathatnak fel. Az egyelőre beláthatatlan, hogy az életszínvonal viszonylag gyors növekedése javít-e az emberi viszonyokon, éleszt-e új igényeket.

A falu közgondolkodása, ha van egyáltalán, azért sem törődik a nagy közösséggel, a település holnapjával, mert az elmúlt évtizedekben megszokták, hogy a fejük felett, nélkülük, nem egyszer akaratuk ellenére döntöttek, gyakran nem is a faluban, hanem a járásnál vagy még feljebb. Fülöpszállást korábban sem tartotta össze semmi, a piac és a vallás sem, amire többen hivatkoztak. A kiskunok összetartozási tudata is régen szertefoszlott, de a közösségi hagyományok hiányát nem ellensúlyozta a jelenlegi, !é36