Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: A harmadik lehetőség hiánya

nyegét tekintve formális közélet sem. A párt-és tömegszervezetek a látszatok szerint sem végeznek sokat.

Ami hiányzik: a helyi demokrácia funkcionálása, a társadalmi ellenőrzés valóra váltása, az információk cseréje a lakosság és a vezetők között, a választott politikai testületek valódi befolyása, az egészséges kritikai szellem kibontakozása, a munkahelyi döntések kollektivizálása, a vélemények konfrontációjának lehetősége, az életforma- és kultúra- tervek kidolgozása stb. A már említett tanulmánykötet általános megállapítása találó: „Ha illúziók nélkül tekintünk a falusi népesség politikai aktivitásának helyzetére, nem lehetünk túlságosan optimisták.”11

Fülöpszálláson is bevált gyakorlat, hogy mindössze néhány ember intézi a falu ügyét. Az egyéni véleményeket erősen szabályozzák a helyi érdek- és hatalmi viszonyok. A tömegszervezetek vagy a politikai intézmények egyelőre saját levükben főnek, a döntésekhez szükséges információk egyébként is legfeljebb a tanácstagokig jutnak el. Nem meglepő hát, hogy a hívő, politizáló, tenni akaró emberek — legyenek kommunisták vagy reformátusok — százan se lehetnek. A párttitkár vagy a tanácselnök hiába érdemelte ki a bizalmat, ha egyelőre nem tudják a közösséget megmozdítani, a társadalmi ellenőrzésre ösztönözni.

A falu társadalmi viszonyainak gyors átalakulása már megköveteli, hogy a helyi vezetők és testületek a problémákat számba vegyék és önállóan megoldják. Ehhez gyakran a megfelelő politikai tájékozottság, szociológiai ismeret és kollektív koncepció is hiányzik. Nem látszatprobléma az sem, hogy a téesz-elnök Polski Fiaton, amíg a tanácselnök kerékpáron jár, mert jelzi a konfliktust, hogy a falu gazdájának, a tanácsnak hiába adtak jogokat, tennivalókat, ha nem kapnak hozzá megfelelő pénzt, lehetőséget, politikai s erkölcsi hitelt.

Fülöpszállás lényegileg: várostalan falu. Több értelemben is. Nincs a közelében olyan város, amely irányító szerepet töltene be. Ez a község nem lehet valamelyik város vidéke, hacsak nem egy nagyközség körzete . . . Várostalan falu úgy is, hogy nem fejlődhet városiassá, legalább is nem a hagyományos értelemben. Belátható időn belül nincs arra lehetőség, hogy akár civiIizáltságban megközelítse a nagyvárosokat. Hiányzik a város úgy is, hogy életformában, kultúrában mintát mutasson, bár egyáltalán nem hiszek abban, hogy csak a városok nyújthatnak életvitel-modelleket.

Ez a település a középfalvak közé tartozik. Hazánkban jelenleg hatszázhatvan ilyen község van, ahol a lélekszám 2000—5000 között mozog. A népességnek közel húsz százaléka él ekkora falvakban. Az egymáshoz hasonlító települések között Fülöpszál- lásnak annyival nehezebb, hogy kedvezőtlen természeti adottságú területen gazdálkodik. Azért az aktív keresőknek hatvan százaléka a mezőgazdaságban, húsz százaléka pedig az iparban, építőiparban dolgozik.

Egy ilyen falu számára — némelyek szerint — mindössze két út kínálkozik: várossá, városias nagyközséggé fejlődni, vagy zokszó nélkül elsorvadni, lassan kihalni, mintha a helyben topogásnak, a tisztes vegetálásnak semmi értelme sem lenne. Lehet, hogy nincs is. De Fülöpszállás esete felveti, hogy létezhet egy harmadik út, ami sokkal többet kínál, mint a békés stagnálás. Olyan településforma ez, amire alig találunk ösztönző példát. A lehetőség az lenne, hogy a falu nem másolni akarja a várost, sem építészetileg, sem szervezetileg. Életformában sem.

Az iparosodó mezőgazdaság és a fejlődő ipar távlatokat ébreszthet itt is. A hátrányokból esetleg erényeket lehetne csinálni: nem négy-hatszintes lakótelepek, hanem egy- kétemeletes, kertes családi házak épülnének, amelyektől nem különülnének el — építészetileg sem — a közösségi intézmények, a kultúra házai. Az áttekinthetőbb és egymást ismerő közösségben könnyebben valósíthatnák meg a demokráciát, a kollektív

11. i.m. 285. I.

37