Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: A harmadik lehetőség hiánya
elítélés vagy családi kitagadás már nem jár azért, hogy a házasság után három-négy hónappal megérkezik a gyerek. Az ítélkezés sokkal toleránsabb. A korábbi erkölcsi s etikai normák érvényének csökkenése ellenére a mai fiatalok még szabadabb, s természetes szerelmi életet szeretnének élni. Teljesen új jelenség, hogy úgy szakadnak ki a falu törvényei közül, hogy autóra ülnek és az autóban élik saját életüket. A városi házibulikat a Zsiguli-házibulik, az autós-házibulik helyettesítik. Akkor is, ha a kocsival legfeljebb a harmadik faluba vagy a megyeszékhelyre jutnak el, de legalább útközben saját normáiknak engedelmeskednek. Ez viszont nem sajátos értékrendszer, inkább a városi fiatalok szerelmi, szórakozási életének másolása, ha ez nagyobb érzelmi s mozgási szabadságot is biztosít. Csakhogy nincs mindenkinek kocsija. A személyautó adta önállóságot, s a szombat esti házibulikat a nyilvános bálák pótolják valamennyire, amelyek az éjszaka leple alatt kikerülnek a falu felügyelete alól. A község nem egy vezetője, például az iskolaigazgató sejti, hogy a hajnalig tartó bálok nem annyira „eseménytelenek”, de nem akar és nem mer beavatkozni; szerencsére. A bálok azonban kevés fiatalnak adnak érzelmi vagy akár szexuális örömet, kiteljesedést. Miután a szerelmesek a szülői házban nem randevúzhatnak, s a bálban csak ölelgethetik egymást, maradt — mint régen — az annyit emlegetett árokszél, a park vagy a csatornapart. Ami változatlanul nem a legideálisabb hely az érzelmi zavarok, a gátlások feloldódására vagy a természetes vágyak kielégítésére. Mindez jól mutatja, hogy a legzavartalanabb szerelmi életre a házasság kínál lehetőséget. Ám itt a második: csakhogy. Már Erdei Ferenc is azt írta: „.. . a házasélet folyása sem szabad és természetes együttélés, hanem megszabott szerepeknek a betöltése. Parasztok között a gazdasági szerepek a fontosak.”9 A hatvanas években tűnhetett úgy, hogy az új családok gazdasági érdekeltsége csökken. Amióta azonban a falun élőknek, nemcsak a parasztoknak, nagyobb gazdasági szerepet adtak, természetesen a családok gazdasági funkciója is megnőtt újra. Még akkor is, ha a családi termelés főleg a háztáji vagy esetleg a bérelt gazdaságra korlátozódik. A szabadabb, természetes, az önmagáért, az örömért való szerelem másodlagos, pedig az ötvenes—hatvanas évek társadalmi konfliktusai sem zavarnak már. Egy fülöpszállási fiatal előtt tulajdonképpen két életvitel kínálkozik: a korai házasság vagy az elhúzódó kamaszság, a gazdasági szerep hajszoltsága vagy a szombat esti szabadság csekélysége, a családi szerelem másodlagossága vagy a báli kielégületlenség, a túlzott kötöttség vagy a túlzott kötetlenség, a túlzott szabályozottság vagy a céltalanság tudata: két lehetőség, amely egyformán szűkös, az előbbi a sokkal gyakoribb, az utóbbi viszont látványos. A korán házasodott vagy a sokáig szórakozó fiatalok egyaránt érzik: a harmadik életforma-modell hiányzik, bár az előző kettő is lehetne teljesebb. Az egyik legújabb tanulmánygyűjtemény10, a falusi családoknál három gazdasági feladatot lát: a munkaerő újratermelését, a saját szükséglet fedezését és a legújabbat: az árutermelést. A „munkaerő újratermelése” nem biztató, hiszen a faluban évente többen halnak meg, mint ahányan születnek. Átlagban 53—55 az élve születettek száma. A legtöbb családban nincs három gyerek, legfeljebb kettő vagy gyakran csak egy, ráadásul a szülők arra törekednek, hogy a gyerekek tovább tanuljanak, ne maradjanak parasztok, tehát ipari szakképzettséget szerezzenek. A családi munkaerő tehát nem termelődik újjá, pedig a fiatalokat — amíg otthon vannak — befogják a háztáji művelésére vagy a állatok gondozására. Fülöpszállás sovány jövőjét az is okozza, hogy az általános iskolát végzett fiatalok elhagyják a falut és közülük szakképzett emberként kevesen térnek vissza. Egyelőre 9. Erdei F.: i.m. 180. I. 10. A változó falu (Bp. 1976) 264. I. 35
