Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: A harmadik lehetőség hiánya
nem váltak korszerű, jól szervezett, a kollektivitást elfogadtató gazdaságokká a termelőszövetkezetek, amelyek fontosságát ma sem úgy lehet erősíteni, hogy a háztáji gazdálkodást visszaszorítjuk, hanem olyan módon, hogy a szövetkezetek ipari üzemek fejlődését — pénzügyi hitellel ugyanúgy, mint gazdasági szabályzókkal — segítjük. Komikus ellentmondássá válhat, hogy a községi tanács, a falu gazdája szegényebbé lesz, mint jó néhány polgára, szövetkezeti tagja. Ha a tanácsi költségvetés olyan szerény marad, mint a hetvenes években, akkor a falu és a város különbsége nem csökkenni, hanem nőni fog. Fülöpszállás rangja — önértékelésük szerint— hihetetlenül lassan javul, hiszen jelenleg is sokan elköltöznek, a korábban távozók közül kévésén jönnek vissza, mert az is lassan tudatosul, hogy a városban egyre kevésbé lehet gyorsan többet keresni. A közfelismerést akadályozza, hogy a községi tanács tőkéje, lehetősége korlátozott, így a civilizációs fejlődés — egy kisvároshoz képest is — alig indult meg. Fülöpszállás központja ugyan látszólag városiasodik, miután új áruház vagy ifjúsági presszó épült, ám egy kisebb városban is több, színvonalasabb kereskedelmi vagy szórakozási intézmény van. Az már egy másik ellentmondás, hogy a kisvárosok is lemaradnak a nagyvárosokhoz képest. A falu utolérési esélye tehát minimális, akkor különösen, ha a korai kapitalizmus szülte városokat akarja másolni. Ez a település tehát lassan civilizálódik, alig-alig városiasodik, a lakosság észrevétlenül öregszik. A történelmi mélypontok, a gazdasági fejlődés késettségének másik következménye az lett, hogy a napi munkaidő véletlenül se csökkent. . . Egy család, mint láttuk, két keresethez jut, hiszen a szövetkezeti és a háztáji jövedelem összeadódik. Csakhogy a két fizetés: két munkát kíván. Napi két műszakot. A munkaidő így — főleg nyáron — reggel 4 órától este 8 óráig tart. A fizikai igénybevétel tehát maximális. Az egyik felmérés szerint8 a gazdasággal rendelkező aktív keresők az állandó munkahelyükön végzett munkán kívül jelentős időt — 1,5—2,9 órát — dolgoznak napi átlagban a háztáji vagy kisegítő gazdaságban. Vasárnap és ünnepnapokon ennek legalább a kétszeresét, ha nem a háromszorosát. Megkockáztatható tehát az a megfogalmazás, hogy a magyar falu végre behozza önmagához és meglevő lehetőségeihez mért hátrányát, amit a felszabadulás után az ötvenes és a hatvanas évek eleji hibák nem csökkentettek. Senki nem vitathatja, hogy a második világháború végi állapotokhoz képest rendkívüli az előrehaladás. A szövetkezetesítés eszméje helyesnek bizonyult és a falu rendszeres állami támogatást kapott. A parasztság vállalta a napi két műszakot, időnként az embertelen hajszát is. Fülöpszállás a városokhoz vagy a környező falvakhoz képest lépéshátrányba került. Önmagához képest sem dolgozta le a lemaradást, de a hatvanas évek közepe óta gyorsan fejlődött, bár a termelőszövetkezet még közepes, a helyi ipari üzem az átlagnál gyengébb, a háztáji és kisegítő gazdaságok viszont előre rukkoltak. A munkahelyválaszték továbbra is minimális, ami a fülöpszállásiakat még inkább a háztájira orientálja. A családi jövedelmek általában gyorsan növekedtek, bár ezért napi két műszakot q dolgoztak végig. A társadalom jutalma sem maradt el: a telt has, az emeletes házon a manzárdos tető és a kerti szőlőlugasban a személyautó, ha ezt még sokak nem is érték el, de egy-két évtizeden belül elérhetik. Ha csak ez hiányzik. Szerelem, család, közösség, szélcsend a közéletben „Ugyan! Nem szívesen járok haza, pedig pihentet a csend, mert nem történik semmi, apámhoz senki nem jön látogatóba, mi sem megyünk sehova. Az általános iskola utolsó évében két lányba is szerelmes voltam, most szívesen bekopogtatnék 8. Oros I.—Schindele M.: i.m. 27
