Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: A harmadik lehetőség hiánya

hozzájuk, de nem lehet és úgysem mondanának semmit. Az emberi kapcsolatok úgy megfogyatkoztak, mint a szőlőtáblák. A barátságok meggyengültek vagy zavarossá váltak, a szerelmesek nyíltabban csókolóznak, de az esküvő után bezárkóznak, gondjaikat nem osztják meg a szülőkkel sem. Amióta mindenki meggazdagodhat, ha nem kíméli magát és egy kicsit ügyeskedik, mintha sandábban néznének egymásra, titokban versengenek, fölébe akarnak kerekedni a szomszédnak is. Pénz lett az isten, s az ember a szolgájává szegődött.” K. Zoltán, harmincöt éves, a fővárosban művezető.

„Kétszáz éve tilalomfák álltak a párt kereső fiatalok előtt. A múlt század elejéig fülöpszállási legény nem hozhatott máshonnan menyasszonyt, ahogy az idevaló lány sem mehetett férjhez gyüttmenthez. A rokonok gyakran egymás között házasodtak, így szegről-végről mindenki rokon. De ebbe nem hülyült bele a nép, sokkal többet ártott a restség, tunyaság. Tizenöt éve is még alig lehetett, most már természetes, hogy a férfiak más faluba nősülnek. A falu szerelmi életét felszabadította, hogy a hatvanas évek elején annyian elköltöztek és új erkölcsi normákat fogadtak el.” H. István tanár, a falu helytörténésze.

„Nem ítélem el a fiatalokat, pedig a szokások jócskán megváltoztak. A mai ifjak azt hiszik, nekik mindent szabad. Túloznak, ahol csak lehet. Veszekednek, káromkodnak, fogynak azok a szokások, amelyeket kötelező betartani. Gyakran azt csinálnak, amit akarnak. Régebben a fiú kimaradt, de a lány nem. Éjjel megyek az utcán, amikor az ipartestület előtt, az árokban izéinek ... Se a lány, se a fiú nem takarta el az arcát. Még vissza is szóltak nekem. Fiatalságom idején se volt másképpen, de akkor behúzódva, elbújva csinálták. A leányanyákat régen megvetették, most meg majd mindenhol koraszülöttek a gyerekek. Az esküvő után három hónappal már ringatják a bölcsőt.” B. Imre, nyugdíjas.

„Fülöpszálláson sem más a szerelmi élet. Itt sem szeretnek jobban izélni az emberek, mint a szomszéd falvakban. Bél Mátyás ámbár azt írta, hogy a kun nők félrelépnek, ha a férjük elmegy otthonról. Ebben, azt hiszem, tévedett. A kun falvakról sok szólásmondás járja, az egyik a múlt századból maradt ránk: Akit Fülöpszálláson be nem csaptak, Szabadszálláson meg nem loptak, Kunszentmiklóson meg nem b.. .nak, abból jó kun asszony lesz. Ezek szerint nem nálunk kerültek a legnagyobb veszélybe a fiatal lányok . . . Persze, ma már kideríthetetlen, hogy a mondásnak volt-e valamilyen valóságos alapja.” H. István tanár.

„A pedagógustól függ, hogy mekkora a távolság közte és a szülők között. Engem gyakran megállítanak az utcán, először a gyerekről kérdeznek, aztán önmagukról beszélnek. Meglepő, mennyire kiadják magukat! Nem szégyellik elmondani, hogy milyen baj érte őket. Beszámolnak házastársi kapcsolataikról, a férjek durvaságáról vagy más szexuális, s érzelmi problémáikról. Nem azért, hogy tanácsot kérjenek. Csak elmondani akarják. Valakinek, aki meghallgatja őket, s akiben megbíznak. Úgy tűnik, mintha mással (férjükkel vagy feleségükkel) nem beszélnének ilyesmiről. Mi sem vitatjuk meg ezeket a tapasztalatokat a tantestületben.” P. Sára, fiatal pedagógus.

„A fiatalok előtt nincs sok választási lehetőség, ha csak az nem, hogy korán férjhez mennek vagy megnősülnek. A fiatal pedagógus lányok ezt sem tehetik, nem találnak partnert. Aki egyedül jön ide, egyedül is marad. Sokan félnek ettől azok is, akik idevalók és nem is értelmiségiek. Ismerkedni jószerivel csak a bálban lehet, ahova féltem elengedni saját gyerekeimet is. Régen azért nem volt ennyire szabad a szexuális élet. A testi öröm — ma más örömet is pótol. A családok nem szívesen látják, ha a fiatalok a házban bújnak össze. Marad az árokszél. Olyan nyilvános hely nincs, ahol ismerkedni, barátkozni lehetne másképpen. Ezért a szombat esti bálokba el sem merek menni. Félek, utána éjszakáig nem aludnék. Beleszólni az eseményekbe úgyis csak akkor

28