Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - MŰVÉSZET - Kecskemét mai és holnapi arca (Beszélgetés Kecskemét város főmérnökével - Az interjút készítette: Goór Imre)
A falu szanálása hatalmas anyagi áldozatokat kíván. így éppenhogy be tudjuk tartani a gazdasági szabályzókat, s nem marad lehetőségünk nagyobb terek létesítésére. Az új és a szanálással megszüntetett lakások közötti 6—13% arányszámot feltételenül be kell tartanunk. így a Széchenyiváros tér-és lakóépület-összetétele szükségszerű; nem ad különösebb „kompozíciót”. A Széchenyivárosról szólva el kell mondanom, hogy azért van fejlődés ezen a téren is. Az építkezés második és harmadik ütemében ténylegesen csak az előírt normatívák szerinti távolságokat tartottuk be, és ezáltal kis, két-három méteres szalagparkok létesültek az épületek között, valamint az autóparkolók mellett, s ezeket a lakók nyilvánvalóan letapossák. Ezzel szemben a negyedik ütem során új megoldásokkal is találkozunk. A tervezőknek az az elképzelésük, hogy a lakótelepen belül nagyobb parkokat létesítsenek. Ezek esztétikailag is felfokozzák az épületegyüttesek látványát, és a pihenésre, felüdülésre is módot adnak. Ezenkívül földplasztikákat is létesítenek ezen a területen. Sáncokat emelnek majd a Budai út mentén a környezeti ártalmakkal szembeni védekezésül. Ez nyilván csökkenteni fogja a zajhatásokat; de alkalmas lesz játszó-, illetve ródlihelyként a lakótelepi gyermekek részére; és kedvezően változtatja meg az egyébként sík terület látványát. Ebbe már kevésbé szól bele a kivitelezői kötöttség? A daruk mozgási lehetősége, vagy egyéb szempontok? A tervezők a kivitelezővel egyetértésben alakították ki ezt a koncepciójukat, ezenkívül minden esetben organizációs egyeztetéseket végeznek, s így a kivitelezők kívánságait is (pl. anyagraktárak helyei, felvonulási stb. helyek) figyelembe tudják venni. Látunk olyan törekvéseket, hogy a Széchenyiváros merevségét faszobrok, gyerekjátékok, a zománcművészeti nyári telepen készült utcatáblák és számok oldják fel; hogy ezek a művek segítsenek kapcsolatot teremteni a régi városrész népi építészeti és szecessziós arca és az új városrész képe között. Ezek a törekvések valóban léteznek, de véleményem szerint a végleges megoldást mégsem az ilyen fajta díszítések adják. A szín, vagy díszítés az épületeken nem pótolhatja a plasztikai változatosságot, a dús árnyékhatásra való törekvést. Megítélésem szerint ezek csak kozmetikai kezelések. Loggiák, erkélyek, virágablakok, megmozgatott épülettömegek, játékosabb felületképzések segíthetnék leginkább a lakótelepek egyhangúságának feloldását. De ezek ellentmondanak a kevés számú elem nagy szériában való előállításának gazdaságossági elvével, és ütköznek a gazdasági-műszaki nor- matívákkal is. így ezekkel csak szűkmarkúan lehet bánni. Az talán jó megoldást jelentene, ha a szolgáltató létesítményeket kisebb terek köré csoportosítanák a tervezők. így a házgyári épületcsoportok között lenne egy esztétikusabb kivitelű, egyedi tervezésű épületekből kialakított tér, amelyen szobrokat, térplasztikákat lehetne elhelyezni, s a térélményét a kertművészet eszközeivel is gazdagítani lehetne. Van-e ezekre megfelelő anyagi alap? S mennyiben élhetnek a tervezők az egyedi tervezés lehetőségével? A házgyári termékek még nem minden épülettípusra alkalmasak. A kecskeméti házgyári elemeknek üzletek, óvodák, bölcsődék építésénél való alkalmazását még nem dolgozták ki. Nyilvánvaló, hogy ezeket más technológia segítségével kell felépíteni. S így itt sokkal nagyobb a tervezői szabadság, több fantáziát, több egyéni elképzelést 87