Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 9. szám - MŰVÉSZET - Kecskemét mai és holnapi arca (Beszélgetés Kecskemét város főmérnökével - Az interjút készítette: Goór Imre)

közeli rokon a Makrisz-kecskével, ami szintén az Aranyhomokon függ, s amelynek farkát, szarvát — talán épp a rokonság szégyenletében — a helybéli részegek éjidőn letörik.

Ha már az Aranyhomok-szállóról szólunk, említsük meg, hogy kívül-belül, szinte indokolatlanul jobb-rosszabb művekkel telerakott épület, ami arról tanúskodik, hogy a tervező szerette a művészetet, s talán méginkább azokat a művészeket, akiknek művei az épületben felsorakoznak.

Visszatérek arra a kérdésre, hogy a várost egy jó koncepció jegyében tervezik- építik, s ugyanakkor ez az elképzelés nem érvényesül a terek, szobrok formálásában. Miért?

Gondolom, itt térhetnénk rá a házgyári termékekből létrehozott lakótelepekre is, köztük a Széchenyi városra. Ezt is sok megalapozott kritika éri. így „Túl közel vannak egymáshoz az épületek”; vagy:,,A parkosított részeken kitaposott gyalogutak a célszerűség figyelmen kívül hagyásáról tanúskodnak”. Külföldi új városrészeknek az épületközeit, sokszor fűvel vetik be s a használat közben kitaposott utakat teszik a parktervezés alapjaivá. No és magukról az épületekről is ejtsünk szót: A házgyár, illetve termékei mennyiben befolyásolják e városrészek tervezését?

Azzal kezdem, hogy a házgyári épületek a gépesített, automatizált nagyüzemek azonos minőségű és formájú termékeinek produktumai. Közöttük járva akarva-aka- ratlanul ránehezedik az emberre az egyhangúság érzése.Ezzel szemben Sopron, Győr vagy a budapesti Vár-kerület utcáinak minden egyes épületében új és új szépséget, új és új építészeti megoldásokat fedezhetünk fel, s ezek együtt harmóniát adnak. Ez hiányzik a házgyári alkotásokból épült együttesekből, amelyek Szekszárdon vagy Veszprémben, vagy bármelyik környező ország városaiban is hasonlóak.

Mi az oka ennek?

Az okot elsősorban a nagy szériában gyártott kevés számú házgyári elemben és a típustervekben kell keresnünk. A típustervek hazánkban kötelezők; csak ritkán lehet foghíjbeépítésként egyedi tervezésű lakóházakat alkalmazni. A típustervek alapján felépült lakótelepek természetesen az egysíkúság s helyenként a sivárság érzését keltik.

A házgyárak meghatározott, illetve korlátozott technológiával és gépsorokon csekély variánst készítenek.

Ez különösen szembetűnő a kecskeméti házgyár esetében. Legjobb tudomásom szerint eredetileg a termékcsaládot öt különböző épületre dolgozták ki. Ebből végeredményben kettő; egy öt-és egy tízemeletes típus maradt meg. Lényegileg ezekből kellene a tervezőknek egy gazdag alaprajzú és esztétikailag is kedvező lakótelepet kialakítaniuk.

Milyen további korlátok nehezítik a kétféle típus városrésszé tervezését?

Elsősorban a gazdasági-műszaki normatívák, melyek megszabják egy lakás előállítási költségét. Ezenkívül: a házgyári termékeket csak nagyteljesítményű darukkal lehet helyükre emelni, s mivel a meghatározott pályán mozgó daruk gépkinyúlása is korlátozott, ez eldönti, hogy egyes épület-szekciókat a másikhoz képest mennyivel lehet előrébb vagy hátrább elhelyezni. De megköti a tervező kezét az is, hogy a kivitelező monopol helyzetben van: ő mondja meg, hogy milyen felületi vagy homlokzati megoldást hajlandó alkalmazni; milyen szerkezet előállítására és beépítésére van felkészülve.

Mindezeken kívül: hiába hangoztatjuk, hogy a Széchenyiváros szanálásmentes terület, hiszen a negyedik ütemmel jelölt építési terület belenyúlik a Bogovicsfaluba.

86