Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - MŰVÉSZET - Kecskemét mai és holnapi arca (Beszélgetés Kecskemét város főmérnökével - Az interjút készítette: Goór Imre)
Az ún. Dobó kiskörúti 10 emeletes lakóházat az adottságok hatására kezdték házgyári elemekből tervezni, hiszen a kivitelező ezt a szerkezetet ajánlotta fel, s csak később változtatott ajánlatán. Reméljük, hogy a kivitelező egy idő után nemcsak házgyári termékeket fog felajánlani ilyen esetekben kivitelezés céljából, hanem berendezkedik majd olyan technológiára is, amelynek segítségével sokkal esztétikusabb épületeket lehet létrehozni. Mi a véleménye az egyedi tervezésű — körutakon belüli — létesítményekről? Gondolok itt a Sétáló utcára, a Kerámia Stúdióra és az egyetlen szobrász műteremre; vagy a terekről — melyeknek külön sajátos művészetük lehetne, ha ezeknek kialakítása valamely művészibb koncepció alapján történik. Mi a véleménye a terek díszeiről, a szobrokról? Nem látja-e nagyon esetlegesnek a terek és szobrok kapcsolatát? A városnak nagy nyeresége volt a Kéttemplom-köz eredeti rendeltetésének megfelelő visszaállítása. 1894-ben ezt az Első Takarékpánztári Egylet alakította ki a református Egyház és aFerencesek telkeinek határán azzal,hogy30 évig használja az épületeket, jövedelmeit élvezi s aztán átadja a telek tulajdonosainak. Ezért egységes, eklektikus stílusú az egész utca megjelenése. Szerencsés dolognak tartom, hogy Kerényi József Ybl-díjas építész felfigyelt arra, hogy a templom felőli üzletsor hátterében az üzletek eklektikájánál sokkal értékesebb barokk stílusú Ferences kolostor rejtőzik, amit ha üzletbontással kiszabadítanak, akkor a kolostor előtti kicsiny térrel hatásosabb városképet nyerhetünk. Elképzelését sikerült megvalósítania. Ugyanakkor előkerült a bontás során egyközépkori eredetű lőréses torony is,amely avárostörténetet újabb értékkel gazgadította. Ez aXV.századból származik,svalószínűleg az egykor híres kecskeméti vásárok védelmét szolgálta. A Kéttemplom közben elhelyezett „Művészetek kútját” az esztétikus környezetalakítás nagyon értékes elemének tartom. A Kerámia Stúdió és a Szobrászműterem jól beilleszkedik abba a környezetbe, amelynek védelmére, elsősorban a nagyszámú népi építészeti emlék miatt, a városi tanácsülés és a végrehajtó bizottság is javaslatot tett. Ezt a tömböt szeretnénk megtartani azzal, hogy az értéktelenebb épületeket lebontanánk, s ezeket a környezetbe illeszkedő lakóházakkal pótolnánk. Szó lehet arról is, hogy ebben a térségben felépítünk egy szárazmalmot, arra emlékeztetve a mai városlakókat, hogy ezeknek valamikor nagy jelentőségük volt Kecskemét életében. Egy ilyen szárazmalmot vendéglátóipari célra lehetne felhasználni. Jómagam a kútnak az utca közepére helyezését kifogásolom. Ahogyan a szárazmalom ott áll majd a régi város történelmi épületei között, ugyanúgy állnak parkjainkban a szobrok. Milyenek ezek a szobrok? Hadd kezdjem mindjárt a Szabadság tér szobraival. A Kodály-emiékmű valamiféle álszecessziós fal kom pozícióba zárt dombormű. Nem a szobor járható körül, hanem a fal, mely elé vasfát ültettek vaslevelekkel... Mely elképzelés helyezte ide ezt a domborművet? Nem volna-e szerencsésebb megoldás, ha a Kodály Intézet közelében helyezték volna el? Vagy: hogyan illeszkedik egy pöttöm szobrocska — Petőfié — ugyanerre a nagy térre a tér egyik teljes oldalát elfoglaló épület elé? De sorolhatnám a hasonló problémákat például a Le- ninvárosban elhelyezett Lenin szoborral, amely tízemeletes dobozházak között konzervatív formanyelven szólal meg. Szomorú látvány a Vasútkert szoborsétánya is, amely zöm mel rosszul sikeredett tanulmányokat mutogat; nem pedig az áb- rázolandókat. Hadd kérdezzem meg: a véletlen, vagy valamely helytelenül értelmezett mecenatúra válogatja e szobrok készítőit? Gyenge szobraink között, minőségével egyetlen kivétel az egyébként sokat vitatott, Vígh Tamás készítette Katona-szobor. A rossz egyéni ízlés következményei az előbbi művek? Felvetésében sok igazság van, hiszen ténylegesen több kedvezőtlen vélemény hang"
