Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - MŰHELY - Pintér Lajos: Jegyzetlapok egy lexikonhoz
hagyományok fölvállalása. A Zsebtükör tárcanovelláinak idején a szociográfiai és folklórörökség fölvállalása hangsúlyossá válik. Ennek a vállalásnak Németh István egyik példaadója. Az ifjúság számára írott könyvei is népszerűek. 1961-ben jelent meg a Lepkelánc című kötete, 1970-ben a Vadalma, és 1973-ban a Ki látta azt a kisfiút? című kötete. Németh István ezekkel a könyveivel az egyik legrangosabb vajdasági ifjúsági író, különösen a Vadalma című kötete jelentős. Gion Nándor Az egyetemes magyar prózairodalom szempontjából is jelentős alkotó, többek között Féja Géza értékelése is ez: ő 1973-ban a Virágos katona című kötet megjelenése alkalmából nagyobb tanulmányt írt Gionról. Az 1941-ben született Gion Nándor első könyve, az 1968-as Kétéltűek a barlangban nemcsak egy ígéretes írói pálya első állomása, hanem az új vajdasági prózairodalom első jelentős híradása is. Gion az akkori fiatal író mostanra ötödik — ha gyerekkönyveit is számítjuk — nyolcadik könyvénél tart. Különös dolog, hogy Gion mindegyik könyve meglepetés, hisz mindegyik, írói módszerét tekintve, ábrázolt tárgyát tekintve, új és új területek fölfedezésére tör. Első hangja egyértelműen az abszurd jegyében mondatik. Gion is, mint több nemzedéktársa, a környező világ főbb ellentmondásaira tekint „nemzedéki szemüvegen” keresztül. Gion első könyvei, a Kétéltűek a barlangban, a Testvérem, Joáb ezen szemlélet tükrében mutatkoznak. Igaz, azzal a különbséggel, hogy az út, ami a példaadók kezén végtelennek tűnő, a lehetőség, ami határtalannak tetsző, az Gion műveiben már az indulás pillanatában: határolt út és határolt lehetőség. Hőseit Gion a társadalmi lét számos ismérvével ruházza föl. Közérzetük egyetemes indulata mellett figuráinak sajátos, különös hangulatait is mutatja. Ezek az „egyetemesből” és „helyiből” gyúrt hús-vér hősök jelzik először Gion tehetségét. Az első regény még csupán egy ipariskola életét mutatja be, de a későbbiekben Gion a Vajdaság életének térben és időben nagyobb, 1898-tól 1941-ig mutató ábrázolására is vállalkozik Virágos katona, Rózsaméz című regényeiben. Az első könyv a formabontó kísérletezés jegyében született, de már minden mondata mutatta a görcsöktől mentes regényírói biztonságot. Indulásakor mutatta azt a szépírót, aki hőseit nagy nyelvi gazdagsággal beszélteti, különös gazdagsággal cselekedtek. A Testvérem, Joáb című 1969-es regénye a nemzedéki szemlélet számos összetevőjét őrizve, az itt és most társadalmának értelmiségi, lelkiismereti rajza irányába mutat. Félti ez a nemzedék a társadalmat, hogy gazdagjaira és szegényeire ismét szétesik; s korrupciók ellenpontjaként jelenségeit, a történelem jelenségeit is, az intellektus nagyítóüvegén keresztül veszi szemügyre. Az 1971-es Ezen az oldalon novellafüzér sokak szerint Gion egyik legjobb munkája. Az itt és most jelenkorától időben visszalép, hátrál egy lépést a történelembe. A történelem öröksége hangsúlyosabb lesz ez időben, vaskosabb lesz a szereplők szociális életterének ábrázolása is, teljesebb a szereplők „arcképcsarnoka”. Ez az „arcképcsarnok” a későbbiek során Gion fő erőssége; írásaiban a hősöknek, jellemeknek, cselekvési motivációknak egész körképét adja. Az 1973-es Virágos katona világa teljes. Egy-egy hőse élesen rajzolt, emlékezetes, és ezen hősök tablója szintén sikeres. Hősei: Gallai István, a pásztorivadék; Gilike, a kanász; Rézi, a német lány; Szentigaz, a kártyás, gazdagon motivált hősök. Ezek 74
