Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - MŰHELY - Pintér Lajos: Jegyzetlapok egy lexikonhoz
összetett a vershelyzet, és különös bal ládái hangvételű az üzenet. Az 1960-as években érezhető versein a legújabb költői vívmányok saját eszköztárba való besorolása. Költői útjának harmadik állomása ez. Az 1953-ban megjelent Jobbágyok unokái című kötet, az 1964-ben megjelent Esővárók kötet után a nagyvárosi élet hangulataival, emberiérzelmi dokumentumaival áthatott versek a Vasfű című kötetében kaptak helyet. Bár a költői formák sokban módosultak, s a költészetet meghatározó élmények is változtak, Fehér Ferenc alkotói módszere lényegében változatlanul lírai. A világ eseményeit mindenkor személyes élménnyé avatja, személyes sorsként éli meg, és szubjektív elemekkel áthatva tárja az olvasók elé. Jelentős gyerekversíró. Szeptemberi útravaló című könyvében saját gyerekkorának önéletrajzi elemekkel gazdagon átszőtt világa jelenik meg. A szeptemberi iskolába indulás élményét a játékoktól való és a játék színtereitől való elszakadás élményét a gyermeki szemlélet tükrében villantja föl nagy átéléssel. 1970-ben kiadja publicisztikai írásainak Hazavezérlő csillagok című kötetét, amely Illyés Gyula, Sütő András úgynevezett úti tűnődéseinek reflexiójaként, a világban való utazás legfontosabb morális élményeit és tanulságait foglalja össze. A Hazavezérlő csillagok írásai Fehér Ferenc prózaírói munkásságának talán legfontosabb darabjai. Ahogy versei különös, lágy zengésű hangjai a modern vajdasági költészetnek, ugyanúgy ezen esszéi míves, szubjektív, élménygazdag, a szülőföld kötéseit hangsúlyozó, különös darabjai a vajdasági gondolati prózának, esszéirodalomnak. Németh István A vajdasági prózairodalom realista hagyományainak talán legkövetkezetesebb folytatója. Első írásaiban az 1950-es években a szegényparaszti életforma változásáról, a szülőföld tájélményéről, a gyerekkor élményeinek részleteiről, az emberi értékekben olyan gazdag szegényparaszti sorsról hoz üzenetet. írói hangváltásának, művészi letisztulásának kötete az 1964-es Hűtlen este című. Ekkorra már Németh István maga is a városi ember életét éli, romantikától mentesen, s megtisztult művészettel, kivételes lírai erővel ábrázolja hősei életét. Móricz írói örökségének tragikus mozzanatai, az urbanizálódás aktuális gondjai, a fölerősödő közlésvágy hosszú belső monológjai jelzik ekkor elképzeléseit. Ezekben a novellákban, írásokban formálódik meg Németh István kivételes atmoszférateremtő ereje, ami későbbi írásait is jellemzi. Az anekdota színterei helyett a dráma és az irónia színterein vagyunk, s ezekről a színterekről az író Németh István lírai magasságokba emeli hőseit: akik a köznapok porában lépnek, de jelképes értelemben szemükkel a csillagok állását figyelik. Egyik legnagyobb könyvsikere az 1973-as Zsebtükör című könyve, amely publicisztikai írásainak, lírai reflexióinak, jegyzeteinek gyűjteménye, olyan füzér, amely szinte a regény teljességével hoz üzenetet a mai Vajdaság írói valóságáról. Több forrásból táplálkozik ez a kötet. Elsősorban Németh István novellaírói értékeit őrzi. Ezenkívül a publicisztika lehetőségeit is keresi; Németh István több éven keresztül a Magyar Szó napilap tárcaírója, e műfaj rangos képviselője. Az 1970-es években Domonkos Istvánnal és Fehér Ferenccel együtt e műfajt régi rangjára emeli. Ezek az írások, ugyanúgy, mint a Symposion-nemzedék esszéistáinak írásai, hivatottak tisztázni azt a kérdést is, hogy az irodalom valósága és a társadalmi, közösségi valóság között miként fűzhető szorosabbra a kapcsolat. Ezzel a kérdéssel a vajdasági magyar irodalom alkotói, Szenteleky, Sinkó, Lőrinc Péter és a többiek mindig számoltak. A harmadik összetevője a Zsebtükör című könyv írásainak a szociográfiai 73
