Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 9. szám - Ember Mária: Szerelmünk, Pentele (elbeszélés)

cigánygyerek — az instruktorra emeli szemét, az már-már félreérti felháborodását, de nem arról van szó: — egy félkarú cigánygyerek, érti?, azt vízhordásra tették, megerőltette a féloldalát, tönkretesznek ezek itt mindenkit, a vezetőség csak magával törődik, a férfiszálláson, mert ott ők vannak, egy héten kétszer lehet fürdeni, a női szálláson, m$rt ott csak a gépírónőik meg a macáik, egy héten egyszer, hát mondja meg nekem, kinek fontosabb, ha nem a nőknek? — A hangja elfúl, foszlányokká szakadoznak a mondatok. — Lakást ígértek, nekem rendőr a férjem, ide nem jöhet, csupa ordenáré, nemibeteg nő, ide dugtak be engem, ellopták a legszebbik blúzomat, még szekrény sincs .. .

Az instruktor most döbben rá, bűntudatosan. Az ágyak végében, vállfára felfűzve, a priccsek emeletéről lógnak le a ruhák.

— És nem ígérik — mondja kínjában —, hogy mihelyt megépül a kórház, a szakmájába kerül?

— ígérik . . . vigye már innen, gondnok néni — hápog a nő, talán táncol benne a gyerek.

— Oda ne kozmáljon — int a gondnoknő a megfeketedő cukor felé, de hozzá nem érne.

Szobája igazi puha fészek. Szőnyegek, függönyök, fotók régi mozidarabokból:

— A Szeleczky Zita . . . Nem ismerte az elvtárs? Hogy az milyen gyönyörű volt . . . Csipkekalapban játszott egy vak lányt.. .

Az instruktor elfogadja a neki kínált helyet, hogy felírhasson néhány emlékeztető szót a jegyzettömbjébe. Egészségügyi. Félkarú cigánygyerek. Lopás — szekrény. 24 Ft. Mi is volt még? Fürdő 1 x.

A gondnoknő elébe tol egy csésze teát.

— Fogyassza az elvtárs. És ne vegye szívére. Ez a cafat is itt szedte fel azt a rendőrt. Meg sincsenek esküdve. Láttam én ezt, kérem, dalolva vinni a maltert. . .

Az instruktor méltatlannak érzi, hogy pletykát hallgasson. És szeretne még felmenni a többi szobába is. De nem úgy, mint a gondnoknő embere.

— Ifjúsági szervezet — jut végre eszébe, miért küldték. — Nem tudja véletlenül, miért nincs?

A gondnoknő természetesen mindenről értesülve van.

— Akartak — emlékezik kissé húzódozva, tán hogy még értékesebbnek látsszanak információi. — Volt róla szó, hogy külön lesz ... a női építkezésnek külön lesz. De aztán nem engedélyezték.

— És mit csinálnak esténként a lányok? — kérdi az instruktor. — Vagy vasárnap? Itt még hosszabb is a hétvége, ugye? — rémlik fel neki az újságokból.

— Igen, szombaton előbb hagyják abba a munkát és később kezdik hétfőn. A sok bejáró miatt — magyarázza a nő. Az instruktor sajnálja, hogy nem ért hozzá, de mintha ez a madár-mintás szőnyeg, mert még az asztalt is szőnyeg borítja, valami különlegesen nemes anyagból volna. Az instruktornak az a kellemetlen érzése támad, indokolatlan, igazolhatatlan persze, hogy lopott holmin könyököl. Mi lehetett ez a nő, a kibélelt vackában? ... De ne hagyjuk elkalandozni a gondolatainkat; olyan készségesen ad felvilágosítást. — ... Hogy akik itt maradnak? Csatangolnak, fiúznak, egymással veszekszenek, tolvajt látnak mindenkiben, legtöbbször a csattos üvegjük miatt van balhé . . . abban lopják be az italt, mintha ivóvíz volna vagy főzőecet. Hogy program ...? Szervezett program? Sose hallottam, pedig minden hirdetést nekem kell látnom először, ugye.

Az instruktor felállni készül.

— A fűtő — jut eszébe. — Beszélhetnék a fűtővel? Hogy itt miért nem adnak többször meleg vizet?

22