Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - Mocsár Gábor: Széngáz (elbeszélés)
Judi bejött. — A te apád csakugyan bádogos és vízvezeték-szerelő? — Miért? Baj az? — Dehogyis baj, sőt! Megtennél nekem egy szívességet? Nem értette az összefüggéseket, de én aztán megmagyaráztam neki. Lehet, hogy semmit sem értett találmányom lényegéből, de annyi világossá vált, hogy én szeretnék az apja műhelyében valami roppant érdekes és fontos kísérletet folytatni. így aztán ő vezetett el apja műhelyéhez, s útközben tudomásomra hozta, hogy a bátyja is ott dolgozik, az is szakképzett bádogos, de ne próbáljak vele beszélgetni, mert olyan süket szerencsétlen, mint a föld. Az öreg eleinte bizalmatlanul fogadott, a szemüvege fölött kipislogva nem sok szakértelmet nézhetett ki belőlem, dehát elutasítani nem mert, végtére is a lánya főnöke kér tőle egy kis szívességet. Ezt nem lehet megtagadni. Később aztán elég jól összefértünk az öreggel, beszélgettünk, politi- zálgattunk, Judi bátyjával persze nem lehetett társalogni, legfeljebb mutogattam neki elképzelésemet. Meg volt vele elégedve, szívesen segített. A szerkezet végtére is elkészült, s határtalan örömömre — működött! Mindezt nem dicsekvésből mondottam el, hanem részint azért, hogy Judival kapcsolatos érzéseimet még bonyolultabban tudjam megvilágítani — jó viszonyba kerültem a családjával! — részint azért, hogy bizonyítsam: valóban nem tudtam akkor még tájékozódni abban a városban. Dehát ebben az esetben — amikor cikket akarok diktálni — fontos ez? Itt vannak a papírok, amikben minden benne van ahhoz, hogy leleplező cikket írhassak egy bizonyos pártszervezetbe befurakodott és ott hangadó szerephez jutott jobboldali szocdemekről. — Akkor hát — mondtam Suskó elvtársnak — add ide azokat a papírokat, hadd vigyem magammal. Suskó elvtárs hosszú ideig ingatta a fejét. Nemet ingatott vele. — Hogy képzeled? Ezek titkos iratok! Nem kerülhetnek ki a házból! Tudod te mi az, hogy TŰK? — Tudom. Titkos Ügykezelés. De hátgondold csak el. Mindazt, ami azokban a titkos iratokban van, holnap az egész város, az egész megye megismeri. Mi az ördög lehet azokban titkos? Érvelésem egy kicsit meghökkentette. Elgondolkozott. A papírokat tanácstalanul rakosgatta ide-oda, majd egymásra. Összepászította őket. Na — mondta — bánja a fene. Vidd el. De még ma visszahozod, mert különben engem vonnak felelősségre. Még a mai napon visszavárja a TŰK. Éjszakára páncélba kell zárni. De aztán valami igazi jó, tökös írást csinálj belőle. Megnyugtattam: nálam ez nem probléma. Én se vagyok szívbajos, ha az ellenség elé ki kell állni. így hát most én hajolok úgy a kiteregetett papírok fölé, ahogy az imént Suskó elvtárs hajolt. A tartalmukkal már megismerkedtem, csakugyan lehet a témából egy jó tökös írást kerekíteni. Vannak ugyan benne annyira, de annyira kényes dolgok, amiket — mondjuk — egy feljelentésbe bele lehet írni, de újságba nem. Például, hogy „fent nevezettek egymás közti bizalmas beszélgetéseikben csak úgy emlegetik népünk bölcs vezérét, hogy az a kis torzonborz, holott tudvalevő, hogy egy szál haja sincs. Nem, hát ezt nem lehet kinyomtatni, legföljebb annyit, hogy népünk bölcs vezére iránti tiszteletlenség, vagy valahogy. — Hosszú lesz? — kérdezte Judi. Fázott. — Nem. Mindössze másfél flekk. Annyi is elég abból, hogy közéverjünk ennek a bagázsnak, pereputtyostól együtt. Kíváncsi lennék a pofájukra, amikor majd kinyitják az újságot és a nevüket olvassák benne. De milyen szöveggel körülvéve! — Na, kezdjük. 11
