Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 7-8. szám - Fehér Zoltán: Bátyai táltos és garabonciás hiedelmek
Sárkányunk a Bikafok melletti feneketlennek tartott Remenice tóban lakott. Egész hiedelemkor alakult ki róla. Szavahihető emberek látták régi viharok idején a felhők között szállni. A tó körül embereket nyelt el lovastul-kocsistul. A múlt században az elöljáróság csősszel őriztette az arra vezető utat, nehogy valaki a sárkány martaléka legyen. Egy monda szerint a lány-áldozatot követelő szörnyet maga Szent György vitéz győzte le, egy másik monda viszont úgy tartja, hogy egy fajszi dunai molnár csapta agyon egy vihar alkalmával szekercéjével. S. József szerint a sárkány a táltos paripája volt. „Keletkezett a Remenice tóba. Mikor aztán az a tátos nagy felhők közt onnan ereszkedett le oda a Remenice tó szélibe, nagyon vastag könyvet hozott a hóna alatt. Akkor ő azt a könyvet főnyitotta, és a Remenice tónak a közepin széjjel nyílt a víz, abból jött ki egy sárkány. Azér nevezik eztet Remenice tónak, mer az vót, Sárkány-víz. Onnan gyütt a sárkány föl, és arrul tudták a népek, hogy nagy eső lesz. Az a tátos, amerre járt, ott jártak az esők is. Legtöbb eső vót mindig. Mást nem tudott kérni sehun se az a tátos, csak tojást meg tejet. Ahun nem kapott, abba a határba nem vót eső. No, a sárkány, amikó eltűnt má teljesen, akkó a tátos maga hozta az esőt a felhőbül. Mer ahun ő imádkozott, ott vótak a nagy esők.” Csak gyanítom, hogy a villám okozta tüzet épp azért kell tejjel oltani, hogy a haragvó táltost, aki a vihart bosszúból hozta, utólag kiengeszteljék. Még élménymonda is él a táltos és a sárkány kapcsolatáról. „1882-ben történt. Az öregapámnak az édesapja mönt szombati napon délután Remenicére takarmányért. Elkezdett füvet kaszálni. A mi födünk hatvan méterre vót a vízparttól. Egyszer megpillantott egy irtó rongyos öltözetű ötven év körüli embert, és akkor elment hozzá. Megkérdezte, hogy ilyenkor mit keres a tó partján. — Én tudom, hogy mit keresek itten — mondta a tátos. Ha jót akarsz, eridj a fogathoz, és ahogy birsz a lovakkal vágtass hazafelé! Indulása előtt a tátos egy zablát és hajtószárat csapott a vízhez. Abban a pillanatban az égből egy kis felhő ereszkedett le, és abból hétfejű sárkány. Lehajtotta a derekát, és akkor az a tátos fölzabolázta, és fölmentek a felhőbe. És a sárkány körülbelül három méter hosszan a farkát lógatta a felhőből. Negyed óra múlva a lovak hasig érő vízbe vótak, és valahogy eljutottak a murvás útra. Akkor a fákról tájékoztatta magát hazáig.” A vihar gomolygó felhőiben a táltosok viaskodását látták. „Gyütt két zivataros felhő. Mint a katonák, géppuskáztak. Möntek felhők. Ki vót a bátrabb (garabonciás), erősebb, a másikat lelökte felhővel együtt, ahol vannak azok a tavak.” „Olyanokat mondtak, hogy ha fölűt a sárkányra (a táltos), hipp-hopp, odamegyek, ahova akarok. Vótak hétfejű, tízfejű, tizenkétfejű. Hát azt mondja, a tízfejű legyőzte a tizenkétfejűt. A feje vót sárkány, amarra meg ló vót.” Táltosok a faluban A földi táltosok közül — mint láttuk — kettőt névszerint is emlegetnek. András és Gyura bátyaiak voltak. De vándorló táltosokkal szinte mindennap találkoztak. Külsejük leírásában rongyos ruhájukat emelik ki. „A tátosok ünge úgy van összeszabdalva .. . "Épp ezért minden koldusban táltost gyanítottak, a koldusok pedig ezt tudva igyekeztek az elvárásoknak megfelelően viselkedni a bizonyosabb alamizsna érdekében. „Jött egy kódus, akkó mondták: Ez biztos tátos, ennek kell adni tojást vagy aludttejet, kenyeret, akkor nem veri el a jég a határunkat. És akkor jött a szép eső, el is ment a felhő, nem volt semmi baj.” „Ha jött az utcán olyan kódus féle, mindig az eget nézte. Mondták, adni kell neki tojást, mer tátos.” „Még a kaszát áruló vigécek is táltosnak adták ki magukat.” A3
