Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 7-8. szám - Bárth János: Néprajzi csoport és népművészet (A pota példa)
BÁR.TH JÁNOS NÉPRAJZI CSOPORT ÉS NÉPMŰVÉSZET* — A pota példa — A magyar néprajztudomány központi szakfolyóirata, az Ethnographia 1973-ban közölte a „A pota néprajzi csoport" c. tanulmányomat. Ebben megkíséreltem röviden bemutatni a Kalocsán és egykori szállásain élő magyar népesség legfontosabb néprajzi sajátosságait. Áttekintésem során a néprajzi csoport jelleg bizonyítékai közül elsősorban a közös múltat, az összetartozási tudatot, a vallást, a nyelvjárást, valamint a környezet véleményét, ítéletét és a pota szó népnévvé válásának folyamatát ismertettem. Ekkor csak utaltam a kalocsai népi kultúra egyes területeinek egyediségére, csoportelhatároló jelentőségére. Mostani írásomban a néprajzi sajátosságok, elsősorban a népművészet teremtésének és éltetésének oldaláról közelítem meg a kérdést. Az ún. kalocsai népművészet fejlődésének, változásainak, szerepének felvillantásával próbálom meg bemutatni egy újkori magyar néprajzi csoport születését, virágzását, valamint az egykori néprajzi elkülönülés korunkbeli feloldódásának megindulását. A Kalocsai Sárköz területén, azon belül is elsősorban Kalocsa város közvetlen környékén, néprajzi értelemben kétféle magyar népesség él: A Duna mellékiek vagy „falusiak” és a kalocsainak mondható,de ma már nagyrészt a kalocsai szállásokon élő „po- ták”. Az előbbi csoportot nehéz együtt jellemezni. Néha az egységesítő, közös vonásait látjuk erősnek, máskor a külöbségek tűnnek szemünkbe. A Duna melléki falvak csoportján belül kisebb egységek, népszigetek körvonalai sejthetők. így pl. Foktő, Úszód, Dunaszentbenedek régi református népének paraszti kultúrája nagyjából hasonlónak látszik. A XVIII. században telepített, többségében katolikus Géderlek, meglehetősen különös sziget, amelynek lakossága századunk első felében átvette a tetszetős kalocsai viseletét. A református Ordas népe a nagymúltú Dunapataj reformátusságával és a dunántúli Madocsa lakóival rokon. Délebbre tovább folytathatnánk a népszigetek és a kisebb csoportok felsorolását, de ez túllépne munkánk keretein, miként a Duna melléki falvak néprajzi képének alapos elemzése is. Annyit azonban szükséges megjegyeznünk, hogy amikor a következőkben a kalocsaiak és a Duna mellékiek népi kultúrájának különbözőségéről szólunk, a Duna mellékiek alatt általában Szentbenedek, Úszód és Foktő népét értjük. Egyrészt ezek voltak a katolikus poták legközelebbi szomszédai, másrészt a néprajzi különbségek e református hagyományvilágú csoport felé a legélesebbek, legjellemzőbbek és a legjobban érzékelhetők. A Kalocsa környéki magyarság másik csoportját Kalocsa város paraszti vagy paraszti eredetű népessége, valamint a kalocsai szállások Kalocsáról kiköltözött lakossága alkotja. Ez a katolikus népesség jól körülhatárolható, jellegzetes kultúrájú, önálló néprajzi csoportnak tekinthető, amelyet a környező helységek eleven megnevezési gyakorlatának megfelelően a tudomány is legjellemzőbben a pota névvel jelölhet és emlegethet. A pota népesség területi körülhatárolása alapvetően világosnak és egyértelműnek mondható. E nép beszéde, magatartása, viselete és díszítőművészete annyira jellegzetes, és csak e népességre jellemző, hogy a térképen éles vonallal könnyedén körülke* Az írás első változata előadásként hangzott el Sárospatakon, 1977. nov. 16-án, a Magyar Néprajzi Társaság „Néprajzi csoportok kutatási módszerei” c. tudományos tanácskozásán. 33
