Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 7-8. szám - Banos János: Műfordítások a török népköltészetből (Máni dalok, Daru voltam, Felöltőm piros gallérja, Szeretőm a kertben, Fönn a hegyen)
17. Ó gyémántom, gyémántom, felhőt a hold ne szántson; ha egy éjjel ölellek, legyen belőle három. DARU VOLTAM Daru voltam, hasítottam az eget, lezuhantam, sivatag sír hideget. Fájdalmamat ötszáz teve cipeli, nehéz bánat könnyezteti szememet. Havas hegyek rejtegetik utamat, hordozgatom bús szívemet: batyumat. Vakít a hó, hunyorgok is nagyokat, szerelem ez, ami vakon csalogat. írásom, mit jegyző jegyzett, fekete, bú és bajtól nézdelek csak befele. Nem nevettem soha jót és eleget, rajtam csak az igaz Isten nevetett. FELÖLTŐM PIROS GALLÉRJA Felöltőm piros gallérja, a csendbiztos martaléka; kezét falja föl a lepra. Piros öltő, szép viola, belepte már az út pora. Felöltőmnek szép szegélye, zsidó fonál tündöklése. Minden csendbiztos egy véreb. Piros öltő, szép viola, belepte már az út pora. Felöltőm hogy most már nincsen, Kjádhánéba nem visz Isten, nem láthatom soha kincsem. Piros öltő, szép viola, belepte már az út pora. SZERETŐM A KERTBEN Szeretőm a kertben rózsa bíbora, elfelejtek mindent, hogyha hív oda; mint hajnali harmat, arcán fátyola. A szép szemű lányt már nem látom soha. Házam előtt nyílott fehér rózsafa, levele lehullott, mint a tél hava; szerelemre gyógyírt, vaj ki mondana? Házam előtt nagy hegy, zöld az oldala, juhnyáj legelészik, friss füvet harap; boldog vagyok, elszállt szívem bánata. 26 Szeretőm a kertben sétál egymaga, ruhája szép kékjén szekfű csillaga; kettőt is szeretni, jaj de nagy kaland.
