Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 7-8. szám - Banos János: Műfordítások a török népköltészetből (Máni dalok, Daru voltam, Felöltőm piros gallérja, Szeretőm a kertben, Fönn a hegyen)

FÖNN A HEGYEN

Fönn a hegyen bárány

Fönn a hegyen sátor,

búslik egyedül,

zöld mint a mező.

zokogása ríkat,

Benne legény búslik,

mint a hegedű.

szíve temető:

Így sirat-e más is.

boldogságot, kedvet

ha megözvegyül?

mind elföldelő.

Fönn a hegyen ifjú, M

Fönn a hegyen gyertya,

egy szál egymaga,

lánggal lobog, ég.

kétfelől az arcán

A szív is egy gyertya,

anyajegy tava.

mindig csonkig ég.

Sál leng a nyakában,

Ég-e más így, hogyha

lobog a haja.

meggyújtják szívét?

Fönn a hegyen nyurga,

Fönn a hegyen fészek,

kék füst imbolyog,

ringatja az ág.

szeretőt kerestem,

Én raktam e fészket,

de mind hazugok;

búlakta tanyát.

anyátlan, apátion,

Vártam, hogy a rózsám

oly árva vagyok.

mutatja magát.

Szemben kapu vasból, nyílik nehezen, magamfajta pórnak kint van a helyem, főúré a ház is, mint a szerelem.

Báránykám ne sírjál, menjünk innen el.

27