Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 7-8. szám - Kirgiz szólások és közmondások (Válogatta és fordította: Buda Ferenc)

75. Sáskától félő gabonát nem vet.

76. Tétlenkedőnek ideje soha nincs.

77. Félresújtván fejedre zuhan a bunkó.

78. Jóból ha rossz ered — vereség, rosszból ha jó ered — nyereség.

79. Őszinte sírás vak szemből is könnyet fakaszt.

80. Fűznek véli magát a vesszőcske.

81. Takaró alatt sörény marad, sörény fogytán lélek marad.

82. Ne félj a tükrös őszi jégtől — félj a sáros tavaszi jégtől.

83. A kutya untában ugat, az ember úntában nevet.

84. Takácsnak posztó nem jut.

(„Vargának csizmája rongyos".)

85. A jót a szó öli meg, a rosszat a bot öli meg. (V. ö. 6.)

86. Rosszat nem szólván jó sincsen.

87. Zöld kifakul, zsenge felnő.

88. Az árva a köldökét is maga vágja.

89. A hős a haló-helyére is nevetve indul.

90. Elveszett késnek arany a nyele.

91. Útonálló feje úton marad.

92. Két teve ha összefenődik, köztük a fekete légy is elpusztul.

93. Elesett fölé ököl emelkedik.

94. Ha már leesel, tevéről ess le.

95. Kedves szóra kígyó is ki]ő a lyukból.

96. Amit a ló elbír, egy pár szamár bírja.

97. Rés kacagja a lyukat.

(„Bagoly mondja a verébnek ...”)

98. Míg a balta emelkedik, pihen a tuskó.

99. Köszönj a süketnek — apádat szidja.

100. Eszét használó kétszer eszik, erejét feszítő egyszer eszik.

101. Jó ember szava követ lágyít, rossz ember szava fejet fájdít.

102. Ki kapós asszony könnyekkel hiteget.

103. Háza ha közel van, hosszú az eb farka. (V. ö. 71.)

104. Dadogó nyelvét az anyja érti.

105. Adósságom ha nem volna, csöppnyi bajom sem volna.

106. Ha a szemfedő ingyen van, meg kell halni.

107. Menyasszonyt jöttében, vénasszonyt hóttában nézd.

108. Tanácsadód ha nincs, bordáddal tanácskozz.

109. Bajod ha nincs, kezes légy.

110. Megbánni lehet, meghátrálni nem.

111. Ha kell, a nyárfa is kidől. (V. ö. 34.)

112. Kellő kőnek súlya nincs.

113. Paripa patája megsérül — lápon járva meggyógyul.

114. Köntös sara kimosván tisztul, lélek sara kimondván tisztul.