Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Kísértés türelme avagy a bicegő Erosz (groteszk poéma)
így tettem magamat szabaddá így öltem meg a Kígyót magamban Ha nem kísértettél volna meg Megkísértem magam magamban Köszönöm hogy Helyettem cselekedtél S halálomon se örvendj Halálom az anyag megvetése egyik saját formája iránt Csak ennyit jelent — „elég volt” Két tudás ez a lélek élni tud S anyagom halni egy alakban Ez így a jó mint vakmerő közöny Ha lefékez lelkes pusztítást Ez így a jó Csak válaszod mindig türelmes legyen Mint a Kísértés maga Ha ott lépdel lábnyomodban Árnyékod néha oly vezéred Ki homálylám pással jár előtted Máskor árnyékod konok detektived Feltűnés nélkül mindenütt követ S ha el-eltűnik Bőröd alá fut (ó a strand-világ) Mint nyár a barnaságba NINCS TÜRELMESEBB MINT A KÍSÉRTÉS Sem pernye sem hamu sem úti por Sem birka se sár sem a szar sem a fű Sem csigák nyála sem teknőckocogás Bizony bizony mondom néktek Semmi sem türelmesebb a Kísértésnél Eloldás Összeláncolva egy ilyen szöveggel Egy-két órán át — van ebben némi érdem Noha büntetésnek vélik vajmi joggal De most megoldom a Laokoón-csomót Futhat világgá ki párba kényszerült im S ha nincs is túlsók van annyi reményem Hogy nem vélnek „Los Angeles-i rémnek” Ki szegény nőknek nyakát eltekerte Sajnos szószerint (egyébként megkerült már) Báthory Böske lelke sincs szívemben Hogy szűz-sóhajokból fonjak legyezőt De Sade márkival sincs szellem-találkám Ha a Notre Dame-ban éjfél-óra üt Szokratész-pohárra sem csordulna nyálam Sőt ifjú hölgyeknek emlékkönyve írnék „Ne légy Corday Sarolta soha, Inkább Monspart Sarolta, noha Útját mutatja fákon moha! Erényleni és nem merényleni! Vakindulatnak parancsolni ácsit — S tisztelni minden kádban ülő bácsit! A bácsi ki néked ezt a verset írta Nem cukrosbácsi — Valahogy kibírta. Még eszmék cukrosbácsija sem: ilyen a vére — A más híresztelések ellenére." Kell ennél különb ajánlólevél Mely kor bárkáján átúsztatja lantom Amelynek egyik húrja nyilván macskabél Csoda tehát ha macskamód zenél A másik meg egy kesztyű ujja tán Ezért is szól már kesztyűmód dudám A harmadik tehéntőgy ága lesz Múgatáson át szitál tejet A negyedik meg bölömbika-toll Mily hangot ád — bőg pedig dalol Az ötödik lesz font üvegcserép Jó arra hogy ujjaddal lelépd A hatodik hát tenor csukaszáj Húr létére amely áriát iái A hetedik zengő fűrészpor — fent Lent középen untig pengetem A nyolcadik sodort homok eme Hang könnyes mint Sivatag szeme A kilencedik döglött kanári-csőr Feni füled — kálit keblén a tőr A tizedik a kántor-hurkaszál Bendő dómján oly szentül orgonái Tíz húrja van lantomnak nem sok ez Ennyi nincs is sebaj hátha lesz Lám asszonyom kibírta illeme Bár ilyen lanton szólt most a zene S ne mondjon rosszatasszonyomsehogysem A szegény költő hadd pihenjen ott lenn Inkább védjen s mondja már ki végre „Vadul absztrakt volt a lágy érzékisége” 49
