Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 5-6. szám - Veres Pál: Szexológia: Szembefordulás az áradattal
VERES PÁL SZEXOLÓGIAI SZEMBEFORDULÁS AZ ÁRADATTAL „Aligha van még egy tudományág, amelynek napjainkban is olyan nagy akadályokat és ellenállást kellene leküzdenie az előbbrejutáshoz, különösen eredményeinek társadalmi hasznosításához, mint a szexológiának. Ezen tulajdonképpen nem is csodálkozhatunk, hiszen ez az új tudományág emberi létünknek azt a sajátságos jelenségszféráját igyekszik felderíteni, amelyhez évezredek, meggyökeresedett tévhitek tapadnak. A szexualitás tabu-jéllege ugyan ma már tűnőben van, de megmaradt és elég általános az a nézet hogy a „komolytalan” és „pikáns” témakör tudományos vizsgálata merőben felesleges, vagy éppen az igazi tudóshoz méltatlan, gyanús időtöltés.” így ír Szilágyi Vilmos a szexológia tudománytörténeti áttekintéséről szóló művében a Valóság 1973. évi 4. számában. Azóta fél évtized telt el, de a szexológia továbbra sem találja a helyét a tudományos életünkben. Egyetemeinken nem oktatják, orvosaink, pszichológusaink autodidakták. Továbbképzésükre az Országos Bőr és Nemikórtani Intézet kezdeményezésére 1976. óta két konferencián és egy rövid tanfolyamon nyílt lehetőség. Megközelítően százan vettek ezen részt. Mindebből is kitűnik, hogy a hazai szexológia még a kezdet kezdeténél tart. Ahhoz, hogy e lemaradás jelentőségét érzékeltessük, azt az egészségpolitikai alapelvet kell követnünk, hogy az orvos okszerűen csak akkor gyógyíthat, ha felismeri a betegséget, ha felderíti, mi idézte elő, ha a gyógyításhoz szükséges lehetőségek is a rendelkezésére állnak. A betegségcsoportok gyakoriságának és súlyosságának figyelembevétele nélkül nem lehet tervszerű egészségpolitikát folytatni. De vajon elegendő-e ehhez a kezelt megbetegedésekre vonatkozó morbiditási statisztikák tanulmányozása? Vilmos Gyula és munkatársai 1963—1964-ben Balassagyarmaton és közvetlen környékén tizenháromezer-ötszáz lakos morbiditási adatait vizsgálva megállapították, hogy a lakosság huszonegy százaléka nem vette igénybe az állami egészségügyi szolgáltatást. Az elhanyagolhatóan kis magánpraxist is figyelembevéve ez annyit jelent, hogy a lakosság egyötöde nem került orvos elé. Ez azonban közelről sem jelenti azt, hogy egészségesek lettek volna! Mányi Géza és Kerekes András az említett balassagyarmati felmérésével egyidőben megvizsgálta egy Debrecentől mintegy harminc kilométerre fekvő község kétezerkétszáz lakosa közül azokat, akik nem fordultak orvoshoz. A helyi népesség huszonhat százaléka tartozott ehhez a réteghez. A felmérés azt a megdöbbentő eredményt hozta, hogy a megvizsgáltaknak még a fele sem volt egészséges, és azok között, akik az ingyenes orvosi ellátást igénybevehették volna, öt olyan személyt is találtak, akit kórházba kellett beutalni. Ez a vizsgálat is a bevett gyakorlat szerint történt, a lelki élet zavarainak regisztrálására csak akkor került sor, ha az már orvosi ellátást igényelt. A morbiditási statisztikák nyilvánvalóan szükséges korrigálására nagyszabású akció indult a már ismert balassagyarmati területen és néhány dél dunántúli településen. Folyamatosan figyelik az egész lakosság egészségi állapotát, a betegségeket már prae- morbid állapotában, a kóros tünetek megjelenése előtt igyekeznek felderíteni és a felmérésből általánosítható következtetéseket kívánnak megállapítani. 50
