Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Kísértés türelme avagy a bicegő Erosz (groteszk poéma)
Nem kell világ csak változatokban Nem kell mert nem is lehet másként (Most mintha torkomban Ady rekedne, Ó soraim szent váltóláza És váltóláz a nemzedékek Történelem maláriája Ősverejték új vacogással Aztán megint Ősvacogás új verejtéke Mint vetésforgó mert földje fáradt Újat terem hogy frissé rázza Ó asszonyom — betakarom stílusommal a stíl-subámmal Látod Asszony látod te Éva Hova jutottam gondolatban Úgy indultam mint Kámaszútra Erre a dekameron-útra Hogy tán elmondjam ami mozgást Kínál hintánk szerelmes ágy Föld szék klotyó és szénapadlás Nemcsak a szent változatosság Jegyén szülték ám idéz munkát Vadász-lest és kés-hasajtást Gyűrűt horgot csiga-forgást Tölcsért mell s kebel ping-pongját Az Érintések szögét-módját A Kapcsolódás szent fortélyát Mint a szövésben horgolásban Az öltéseknek annyi dolgát így verik hát a nászi csipkét Szerkezetek hűvös kötését Elénk rajzolja a hő mozgás Mert új helyzete frissít embert Uj s új párban ugyanúgy vagy Egyetlen párban másképp s másképp De mindenképp a változás kell A más mozgás már más lényt láttat Egy idegent új harcra ajzón így hevít a gyorsulás is A lassulás is ekként fűt föl Vagy ami éppen moccanatlan Készül így végdöfésre minden Tapogatódzó mozdulattal Gyöngénkbe kóstol ujjbegyével Vagy óbor-kutató ajakkal És rögtönöznek combjaid közt A szabadságot nem másolják Látod Éva látod te Asszony Hova jutottam gondolatban Úgy indultam mint Kámaszútra Erre a dekameron-útra S a pőrén is szenvtelen Gondolat felé Nyelvem ismét csak eltekergett (Mint Kígyó — látod erkölcs-ítélet Van már eleve a szóban) Ám miért kell szöknöm gondolatban Hisz a sétányon lányok mennek Hisz itt vagy te is énmellettem Miért kell szöknöm gondolatban III. Ó olykor fölmosolygok Éva Ha nem űzettek Szöktem volna El az édenből magam is tán így tettem hiábavalóvá Egyetlen apró ötletemmel A Kiűzetést S haszontalan Cselekvővé az űző Angyalt így tettem magamat szabaddá Mint fiú szabad ha így szól anyja „De azonnal megeszed Azt a mézes kenyeret!” S azt mondja rá a gyerkőc „De azonnal kérnék Mézes kenyérkét!” A parancs így majd Visszhangjába fullad Elégtétele nincs Elhalkul a parancs Dühödön harap önmagába Hogy ami néki Eszébe most jutott csak Azt én rég és jobban akartam Azt kell mondanom még uramnak is bizony Ha nincs teremtés magamtól leszek meg Magamtól is lettem vön’ ha nem teremt meg Hogy is érvelne ellenem megölne Ezzel mit bizonyít azt hogy meg tud ölni De azt már nem hogy tudott volna Meg-nem-teremteni S főként azt nem Hogy nem lettem volna én-magamtól Hisz az állatot sem én teremtem Mégis meg tudom ölni olykor 48
