Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Kísértés türelme avagy a bicegő Erosz (groteszk poéma)
II. Ó asszonyom itt ez a Fa Mi az mi körültekerinti Ne találgassa — a Kígyó Mi Ádám Éva és Fa — hárman Kígyótól kötve át kötözve Volnánk az ősibb Laokoónok Isten kezében jó nyaláb Vesszőnyaláb világ korbácsa (No no csak semmi ősfasizmus No no csak semmi fascio) Vagy isten ujja vón' e kígyó Isten ujja — a Mutató Menjünk hát Asszony kölni szórvány Addig menjünk amíg lehet Addig menjünk míg űznek lányom 0 mert később Belesavanyodsz édenedbe . £ zöld egy zöld-zöld konyhaságba S bizony hiába menekülnél Légy boldog Éva — menekülhetsz Sétáljunk lányom Például itt a Zrínyi-sétányon (A kirohanásról nevezték el) Bámuljuk hogy’ mennek a lányok Hogyan megy vélök a ruhájok Hogy’ megy vélük a Nyelv a nyelvük A sok-sok szó hordják magukban Hogy’ megy vélük a gondolat Sok kis unandó gondolat Hogy’ tud kopogni cipősarkon — Mily’ szép jobblába volt e nőnek Szólal cinikus barátom — Honnan tudod — Nem látod a meglévő balt milyen szép Így ez hát logikus belátod Ugyancsak ő egy temetőben (Lehettem volna persze én is) Ugyancsak ő egy temetőben Részegen ébredt Látván a sok-sok felírást hogy B. F. R. A. (A Boldog Feltámadás Reménye Alatt) így sóhajt föl kicsit szorongón „Hát Biafrában támadok föl?” Uram bocsásd meg kutyalelkét Tudom benne szerzetes lappang A jámbor posztón nyegle páncél Pilisén meg lovag sisakja Apadóban a fájdalom-kút De megvetés még buzogtatja És bocsáss meg a kételyeknek Ha annyi lelket tévelyegtet Minden sűrűsödő Vajon Bocsáss meg a hiú rímeknek Bocsásd meg nyelvem váltólázát Bocsásd meg stílusom álruháját A stílusnál nincs szebb kombinétok És hidd ez visszafelé-sztriptíz (Most cérnát nem le — föl tekernek) Épp öltözötten látsz pucérnak (Csak feltekerve láthatsz cérnát Különben csak a karikáját A bőr a hús az in ha hullna A csontvázig-sztriptíz nem enyém A csontváz-sztriptíz a Te munkád) A stílus éppoly távolság-tartás Mint udvariasság és illem A távolság a stílusban „konstáns” A távolság nem vagy alig változása Szilárdsága állandósága A Kifejező és a Kifejezett Között —r ez a stílus Távolságtartásom is szorongás Játékszabály nyelv-akarat Ezt épp te Uram ne értenéd Védőszínem a kultúrám is S játszott halálom is már stílus Mint kis állaté ha nagy szaglássza S bár szomjuhozom szordinókra Ha üvöltök ha nyelvkavargást Fújok világgá torkbitákból Ez semmi más mint apró állat Afféle vad mozgásviharja Hogy elrettentsen bármily medvét Üvöltésem bátorít mint Vívókat a kiáltások És rémíteném a nagyobbat Hogy élni élni élni haggyon Kicsinységemben egyszer-voltan Mert erőm ez az egyszeriség Egyszeriség — Anyag Csodája Egyszeriségünk mindig kizöldül Még véletlenünk is Élet Fája 47
