Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Kísértés türelme avagy a bicegő Erosz (groteszk poéma)
Igen görbék s egyenesek vagyunk Mint falevélbe bogár simulunk Védőszínünkbe — geometriánkba — tág világba És itt már minden páros mert arcod napvilág És két kebled szintén holdvilág És akkor mi már nem is vagyunk mi Csupán Ég s Föld Kis tölcsér-tükrei De nem szomorítom asszonyom hogy Nem-Egyetlen S nem lököm Kozmoszban önt díványra (Régi poétákban a csillag leskelődik) Mert vannak űri szomszédasszonyok És Gondnoknö-meteor reánk hull S lépcsőházi hullócsillag-senkik Szűz véletlenemet megalázzák Mert félrelibben ama „felhőfüggöny” S olykor még az Úr is leskelődik Nagy kéjleső világnagy voyeur S ha csillag-bonbont zörget — cukrosbácsi Ős pedofil hisz gyermekek vagyunk Sőt belénk incesztál lelki tőkét S így szeplőtelen is foganunk (Ó Máriám nem vetted volna észre Hogy épp atyád hogy jó atyád — de hagyjuk) Nos ez a kísértés asszonyom Istenkísértés lássa be Hogy nagy urunkkal így komázunk Hogy nőjjön tőle költőnk becse Az Úr szemében Higgye el Urunk a vígan bátort szereti Ki meg-megcsiklintja vén szakállát Urunk megveti az imát A túlsók imát unja is már Hát bekapcsolja az égi „Kék fényt” Számon a kis káromkodást Mert néki ez olyan krimi Vagy mégolyanabb operett ám Amiken mi is bóbiskálunk Ó FÁJÓ SZABADSÁG A BOLONDÉ SZÓRAKOZTATOM ISTENEMET MULATTATOM HA MEGFÁRADT AJ TEREMTÉSBEN A HETEDIK NAPON ÉN POÉTA URUNK BOHÓCA CSÖRGŐIMET RÁZOGATOM S MERT LÁTOM NÉKI MINDENEGY NAP NÉKI MINDEN NAP HETEDIK NAP HÁT ÖRÖKIGLEN MULATTATOM
