Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Kísértés türelme avagy a bicegő Erosz (groteszk poéma)
Bal pillám kulcslyukán Két mellem mintha hernyó-létemből ittfelejtve Harmonika-hullám-kúszásból Két bimbaja visszafejtett tappancs Két kezem lábam szélmalomlapátja A szél-időben órjás cigánykerék Szóval minden mi kettő eképp fogható föl Az Egyet védi azt mi értékesebb A keble szép ám kettő von belőle De volna valami ami oly magányos Ne értsen félre ó szent Frivolína Hisz még a száj-nyílás is húgot lel alsó ágon Mint férfi orra öccsre lemenőben (Vagy fönt a húg s az öccs is — nem tudom) De mit lúdbörzeft) kínál magas áron Mert Erósz biceg csak semmi daliásság Sőt bonka is piciny pimasz barátom I. Asszonyom Istenkísértésem szent morbiditásom Ó Morbid Dekameron Hol morbidlámpást gyújtnak nekrofilkók NINCS TÜRELMESEBB MINT A KÍSÉRTÉS Sem pernye sem hamu sem úti por Sem birka sem sár sem a szar sem a fű Bizony bizony mondom néktek S néked is Uram Semmi sem türelmesebb a Kísértésnél Az asszony már sehogy sem tudta finomabban Fölhívni két szép keblére a férfi KÖZFIGYELMÉT Végül elszántan — ablakon kiugrás — szólt eképpen „Mindkettő rákgyanús.’’ A férfi némi éllel akár egy reneszánsz-koponya Akár valami humanista Akár valami Janus Pannonius Akár valami Martialisba oltott Juvenalis Némi epigrammatikus éllel így beszéle „Nézze minden amiből kettője van Minden amiből párost birtokolhat Szóval van valami egészen magányos Testemen Ne értsen félre ó szent Frivolína A fejről volna szó Ide fut minden egyenes És ezt védik a görbék
