Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám - Goór Imre: Vadnyugati utazás (Kanadai jegyzetek)
Columbia Icefield felől átsüt rajtuk. Változó ráncaik az évmilliókkal együtt változó sziklaráncokkal összecsendülnek. Az út északnyugatnak fut Jasper felé, amerre a Rockik világa egyre hidegebb lesz. Völgyekben, hágókon át indulunk kora reggel nyugat-délnyugatnak, nagyokat kanyarodva a hegyek lábánál. Égből szakadó ormok, sok négyzetkilométeres hegyi asztalok tartják a havat nyáron is. Gyakran akad meg tekintetünk egy-egy 20—30 méteres vízesésen. Field: valamikori bányatelep, sziklák alatt kiszélesedő síkság. Mesébe illő település mesébe illő tájon. A község mellett a patak szélesebbre tárul. Mellette rohanunk, aztán ismét megjelenik a gleccserek földje: Glaciére National Park . . ., majd Golden, ahol barátságos olasz lány kérdez az étteremben, — Honnan jövünk? — — Magyarországról — mondom; hiszi is, nem is; nem csoda, nem sokan járunk errefelé. Később nagyon kedves lesz elmondja, a bátyja is magyar lányt vett feleségül ... És eljutunk a beszédben szülővárosába, Arezzóba, ahol a hatalmas antikpiac... Én később jártam ott, mint ő, hát beszéljek róla. . . Melyik angol utazó fedezte fel ezt a kelet-nyugati átjárót, már nem emlékszem; pedig az indiánfőnökre is kellene emlékeznem, aki őt ezen az úton elvezette. Mindkettőt számontartja Brit Kofum-bia történelme már csak azért is, mert itt épült meg az úttal együtt az a vasútvonal, amely az észak-déli csapásirányú vonulatokat harántirányban átmetszi, hogy jó összeköttetést teremtsen a Csendes-óceán és a Préri között; a világ és a kanadai búzatermő területek; a víz és a szárazföld között. Szaporodnak a patakok, források körülöttünk, ilyen, meg olyan creek: öböl; tehát a vizeknek jő el az ideje; amelyek Kanada gazdagságát jól alapozzák ... Hallom, hogy az Egyesült Államok ezt a kristálytiszta vizet issza; ihatja .. . A víz teremti meg a szárazság idején — ez a nyár ideje — a túlélés lehetőségét. A farmok mellett négy-ötszáz méter hosszú csővezeték gördül a földeken odébb és odébb, hogy hajnalban s este a növények szomját oltsa. Ahonnan a felszerelés hiányzik, onnan ilyenkor ág se nő, levél se . . . Égett okker és szalmaszínű lesz a fű is. Golfpálya mellett halad az út, smaragd sziget a tarlóit mezőben; sugárban szórja a patakvizet az öntözőmű, mely hallatlanul egyszerű megoldással, kicsi motorral működik. Olykor még megcsillan a hegyi havakon a délelőtti napfény, úgy látszik, esett az éjjel; aztán az Albert-kanyon már a tavaszt hozza;,,Hot Springs” jelzi az útszéli tábla; forró, buja ugrásokkal a tavaszt, a gleccserek tele után . . . i/Három hasadék völgyén” haladunk mérsékelt futással, mert a kanyarok lecsökken- tika sebességet. Gyermekek kertje jön ránk oldalról pony-lovakkal, elvarázsolt kastélyokkal, felfújható és eldurrantható csodákkal, hatalmas Béni és Frédi (ők a kettő db. kőkorszakiak) portrékkal, pirospettyes gombákkal és páfrányokkal. Erre ugyan a gyermek követelődzővé válik, s olykor erőszakossá, ha figyelmét tévútra — jámbor bariként — nem tereljük; s megnézheti magát a könnyelmű szülő, ha a nap leáldoztán még mindig e park szélén vesztegel,s magyarázza avilág minden táján azonos tündért és farkast meg az űrhajóst, aki ezüstrakétájával eme parkból éppen most startolt. Vörös acél fémív, absztrakt szoborként tesz a tájba — ahogy nálunk mondanák — valamely emberi léptékű különös gesztust, mely a hegyek vonulatát egy kupacba zárja. Szűk, keskeny hidak szúnyoglábai nyújtóznak mélyre a szorosok kapujában, hogy áthaladhassunk habzó vízen, tízméteres zuhatagok között. Délnek fordulunk, nagyobb a forgalom, közeledik Kanada Balatonja, az Okanagan. Két középmagas hegysor között vonul a tó észrevehetetlenül lassan, hogy 100 kilométerekkel délre majd vízfallal dübörögjön a hasonnevű folyóba, mely később az Egyesült Államokban ,,Okanogan”-ként folyik tova az azonos nevű városon át. Vernon, a tóvidék északi felében,amolyan Siófokra emlékeztető centrum,csak éppen 43
